Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

89 hanem jogalapja is megváltoztattassák s az eredeti kötelem helyébe uj kötelem lepjen s egyúttal az előbbi főkötelezettséggel járt és annak biztosításául szolgált zálogjog, mint mellékkötelezettség is hatályát veszítse. 51. A zálogjog bekebelezésének alapjául szolgáló okirat valódiságát az adós tagadásával szemben a törlési perben a jelzálogos hitelező tartozik bizonyítani. 1861/F. 1903. sz. Felperes azon az alapon indított keresetet alperes ellen zálogjog törlése s jár. iránt, mivel a bekebelezés alapjául szolgáló okiratot alá nem irta, sem pedig annak aláírásával mást meg nem bízott. Alperes ezzel szemben azt vitatta, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló okiratot felperes irta alá. Az elsŐbiróság a keresetnek helyt adott, bizonyítottnak fogadván el, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló okiratot felperes alá nem irta, sem pedig annak aláírásával mást meg nem bizott. Mindkét felsőbbfoku bíróság helybenhagyta az elsŐbiróság Ítéletét s a kir. Ítélőtábla a kir. Curia által is elfogadott indokolásában kimondotta, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló okirat valódiságát, illetőleg azt, hogy az okirat a felperes megbízásából állíttatott ki, az alperes tartozik bizonyítani, aki jogát erre az okiratra alapítja. 52. Adásvételi szerződés alapján ingatlanra bekeblezett tulajdonjog megáll abban az esetben is. ha a szerződés a felek valódi akaratára tekintettel nem adásvétel, de a jogügylet mint ajándékozás fennállhal. A tulajdonjog bekeblezésével már érvényesített átruházási szerződés abból az okból, hogy annak alapja a közerkölcsiségbe ütközik, az átruházó által nem hatálytalanítható. 1916/P. 1903. sz. Felperes keresetet indított az alperes ellen ingatlan tulajdonjoga bekeblezésének törlése iránt azon az alapon, mert a bekeblezés alapjául szolgáló adásvételnek czimzett szerződés kiállításakor súlyos betegségből folyó öntudatlan állapotban volt és annak létrejöttéről és sajátkezüleg történt aláírásáról tudomással nem bírt. Alperes tagadta a kereseti állításokat, azonban azt elismerte, hogy a kereseti ingatlanokat tényleg felperestől meg nem vette, hanem azt állította, hogy egy rokona felperessel együtt élt és ez a vagyonát felperessel együtt költötte el és ennek kárpótlásául a rokonára szándékolta felperes az ingatlanát átíratni, azonban mert ennek adóssága volt, nehogy tehát a hitelezői tőle elvonják, azért íratott az ingatlan az ő nevére. A szerződés kiállításakor peres felek és alperes rokona abban állapodtak meg, hogy felperes az ingatlant alperesre átíratja, alperes pedig a rokonát köteles lesz a felperes halála, esetleg felperestőli eltávozása napjától élethossziglan eltartani. Az elsŐbiróság felperest keresetével elutasitotta, mert kereseti állításait bizonyítva nem látta, ezzel szemben pedig bizonyítottnak vette az alperesi előadásokat illetőleg azt, hogy a kifogásolt adásvételi szerződés tulajdonképen az alperes rokona eltartása biztosítását czélzó, az alperes javára eszközölt ajándékozásnak jelentkezik. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és felperes keresetének helyt adva a kereseti ingatlanra az alperes javára bekeblezett tulajdonjog kitörlésének bekeblezését elrendelte, mert a szerződés valódisága bizonyítva van ugyan, de alperes beismervén,