Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 2. r.

82 tagosítás folyama alatt, vagy általában a telekkönyv alakítása előtt valamely uj birtokrészletre nézve a tulajdonos személyében időközben változás történt, az uj tulajdonos neve a telekkönyv átalakítására és az átalakított'telekjegyzőkönyvbe közvetlenül bevezetendő, ha az uj tulajdonos az átalakítás előtt a telekkönyvi hatóságnál a változást igazoló okiratnak és a felosztási földkönyv hiteles kivonatának felmutatása mellett szerzett jogának a tulajdon lapra leendő feljegyzését kérelmezte." Ebből sem szabad — a téves szokással szemben — mást értelmezni, mint hogy ha : az uj tulajdonos szerzett jogának a telekkönyvbe való feljegyzését nem az előirt módon t. i. a változást igazoló okiratnak és a felosztási földkönyv hiteles kivonatának felmutatása mellett kérte, kérelmével elutasítandó, — s az uj birtok annak a tulajdonául jegyzendő be, akinek nevén a régi birtok állott. A földkönyv-kivonat kötelező használatát épen a kivételes helyzet tette szükségessé. Mi sem állott útjában a szabályrendelet olyatén szövegezésének, hogy változás esetén az uj birtok annak tulajdonául és csak oly mennyiségben jegyeztessék be, kinek nevén a régi birtok a bejegyzés idejében áll. A telekkönyv czéljával ellentétesen épen a helyszínelés idejében nem arra kellett gondolni, hogy miként legyenek tagosítás esetében a már nem létező régi ingatlanok felett helytelenül kötött jogügyletek az alig megszületett telekjegyzőkönyvbe bejegyezhetők, hanem gondoskodni kellett arról, hogy miként lehessen nyilvántartani azokat a változásokat, amiket a felek valóságban létező, tehát a tagositás utáni ingatlanok tekintetében kötnek azon idő alatt, mig a fentebb idézett helyszinelési utasítás 63. §-ának rendelkezéséhez képest „a már elkészült telekjegyzőkönyvekbe az ujonan kiosztott s a régi telekkönyvi jószág helyébe lépő fekvő javak az illető jegyzőkönyvekbe és levelekbe beiktatandók." Vagyis : mig a bíróságok a később átalakításnak nevezett eljárást hivatalból keresztül viszik. Hiszen még ma is (sajnos !) mindenkinek szabadságában áll, hogy ingatlanra vonatkozó dologi jogát a nyilvánkönyvbe bejegyezteti-e — vagy nem — és ezt mikor teszi. Azok érdekében kellett tehát az időközi eljárást szabályozni, akik az átalakítás végleges befejeztéig jogaik biztosításával várni nem akarnak, azokkal szemben, kik ezt az átalakítás befejezése utáni időre halasztják, amikor már a hivatalosan bejegyzett uj birtokra nézve a tulajdonossal szemben kivételes eljárás nélkül is érvényesíthetik jogaikat. Ezért és nem a helytelen gyakorlat meghonosításáért volt kénytelen a szabályrendelet a kiosztási földkönyv hiteles kivo-