Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 2. r.

83 natának felmutatását elrendelni. Hazánk Királyhágón tuli részében érvényes s még később életbelépett telekkönyvi rdtrts 56. §>ának g) pontja határozottan rendeli a földkönyv-kivonat használatát az által, hogy kimondja, mikép tagosítás esetébeni lejegyzéseknél az eljárást az átalakítási szabályrendelet irja elő . . . Miután pedig a tagosítás természetéből folyólag az átmeneti időben mindig lejegyzés forog fenn, mert az egy személy tulajdonát képező minden ingatlan egyetlen egy jószágtestté alakul és csak a végleges bejegyzéssel lesz, ekkor is csak történetesen ismét több jószágtestté, önként következik tehát : hogy a tagosítás esetén minden egyes tulajdoni változás a végleges bevezetés előtt lejegyzést képez, vagyis a földkönyvi kivonat felmutatása minden esetben kötelező . . . Birtokrendezési törvényeink s a vonatkozó rendeletek is ily szellemben intézkednek. Mindezekből nyilvánvaló, hogy addig is, amíg jobb megoldási módunk akad, el kell fogadnunk a változást igazoló okirat és földkönyvi kivonat alapján nyert egyedül helyes tulajdonjog feljegyzést. Ez legalább is van olyan jó, mint a mai helytelen gyakorlat és az egyetemleges jelzálogok, az előjegyzések, vagy a változatlan telekkönyvi állással való átvitel szülte bonyodalmak. A létező ingatlanom tekintetében létrejött változásnak a telekkönyvbe történt bejegyzése a tényleges birtokolással minden esetben megegyezik, a végleges bejegyzés által feltétlen joghatályuvá lesz, sőt tekintve, hogy a jogelőd, ki egyszersmind a tagosításból folyólag szükségszerű tulajdonos is, egyúttal hivatalosan már a feljegyzéskor igazolja az uj kiosztás óta 3 évet legtöbb esetben meghaladó békés birtokát is, a jogutód számára ezen az uton korábban és teljesen helyes módon erősebb jogot biztosit, mintha jelképes bekebelezés által csak az átalakítási tervezet hitelesítése és ezzel kapcsolatos eljárás alkalmából nyújt módot a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséhez. Maga a „feljegyzés" sem jelent e kivételes esetben kevesebbet, mint akár a bekebelezés, mert hiszen a végleges bevezetéssel is rendesen „bejegyzés" esete forog fenn ; de épen erre való tekintettel lehetne a feljegyzés kifejezés helyett a jogszerzővel szemben „bejegyzést" használni azzal, hogy a végleges ^bekebelezés" csak telekkönyv átalakításakor fog eszközöltetni.1' Ily értelemben a kivonat és jogszerzési okirat alapján a teheralapi bejegyzések is minden nehézség nélkül eszközölhetők lennének, mert a végleges bejegyzéssel mintegy igazoltatnának, a mai amúgy is beteg átalakítás pedig megszabadulna, csak a gyakorlat embere által ismert ezen sebétől, a csak vélt és nem valódi kényszerhelyzettől és az általa előidézett bonyodalmaktól.