Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.

68 a kibontakozást és ma a vonatkozó törvények és rendeletek tömkelegében ugyanazt teszszük, anélkül azonban, hogy a kibontakozás a legkisebb mértékben is sikerülne. Ennek a visszás helyzetnek a szaporodását szerény véleményem szerint a következő elvek figyelembe vételével lehetne megakadályozni: Az olyan ingatlanokra, amelyek az uj kiosztás folytán a telekkönyvi hatóság tudomása szerint is megszűntek létezni, ha csak a kiosztás által keletkezett uj ingatlannal való azonosságát nem igazolják, nem volna szabad semmiféle bejegyzést, mégkevésbé lejegyzést, átjegyzést, hozzájegyzést elrendelni. Mert épen abban van a baj, hogy a szokásos uton nem lehet meghatározni, hogy a megjelölt tagositás előtti ingatlanok hol és mily arányban alkotják az egy testté lett tagbirtoknak részeit. (Folyt, köv.) A szegedi kiiv ítélőtáblához 1903. évi február hónapban érkezett fontosabb curiai határozatok.*) 21. A perrendtartás 172. §-ának c) pontjában szabályozott eskü a bizonyító félnek megítélhető, ha az aláírás valódisága valószínűsítve van. 1109/P. 1903. sz. Felperes keresetet indítván az alperesek, mint a kereseti váltó elfogadójának örökösei ellen, az alperesek az örökhagyónak a váltón levő elfogadói névaláírás valódiságát tagadták. Felperes az aláírás valódiságára vonatkozóan írásszakértők meghallgatását kérte és tanukkal kívánta bizonyítani azt, hogy a kereseti váltón levő elfogadói névaláírást alperesek jogelődje sajátkezüleg irta; egyúttal pedig az aláírás valódisága tekintetében a prts 172. §-ának c) pontjában szabályozott esküt kérte a maga részére megítéltetni. Az elsőbiróság a most emiitett esküt a felperes részére megitélhetőnek nem találván, felperest keresetével elutasította. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a per kimenetelét a felperes által felajánlott s a prts 172. §-ának c) pontjában szabályozott eskünek a letételétől tette függővé azért, mert a kereseti váltón levő vitás elfogadói névaláírást más kétségtelen aláírással összehasonlítván, ugy találta, hogy a vitás aláírás más az összehasonlítás tárgyául szolgáló kétségtelen aláírásokhoz hasonlít és egyáltalán nincs kizárva, hogy ezek az aláírások egy ugyanazon kéztől, az örökhagyónak saját kezétől származtak; mert továbbá felperes azt, hogy a kereseti váltón levő elfogadói névaláírás ettől ered, tanuk vallomásával is valószínűvé tette és mert a tanuknak vallomását az I. r. alperes által beismert, de különben a tanuk vallomásaival is igazolt az a tény, hogy örökhagyó a felperestől többször kapott pénzkölcsönt, valamint örökhagyónak a tanú által erősített az a nyilatkozata is támogatja, hogy ő a felperessel „összeszámol". A kir. Curia a másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. 22. Ha a pert újító fél a perujitási keresetében a főesküt nem oly alakban kívánja alkalmazásba venni, amint az részére az alapperben megítéltetett, az ilyen főeskti a perújítás alapjául szolgáló uj bizonyítéknak tekintendő. *) Az előző közleményt lásd a 4-ik számban. /