Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

63 bizonyítva nem látván, a felperest keresetével elutasította s kimondotta, hogy miután ajánlat nélkül a vitatott biztosítási ügylet érvényesen létre nem jött, a létre nem jött ügylet alapján az ellenértékül szolgáló biztositási-dij sem követelhető. 16. Váltónak üres hátirattal való átruházása. A váltó lejárata, kölcsön lejáratának üzleti könyvbe bejegyzése esetén. 268 P. 1903. sz. A kereset az alperes, mint előző forgató ellen a váltó összegének megfizetése iránt indíttatott. A per adatai szerint az alperes a kereseti váltót kitöltetlenül, üres hátirat mellett egy harmadik személynek, ez viszont a felperesnek adta át, aki a váltót saját forgatmányosi minőségével kitöltötte. Az alperes a felperes kereseti joga ellen olyan kifogásokat hozott fel, amelyek őt az ellenében illették meg, akinek a váltót üres hátirattal átadta. Az elsöbiróság kijelentvén, hogy a váltó a felperesnek nem forgatmány, hanem egyszerű átruházás utján került birtokába, az alperes kifogásainak érdemi méltatásába bocsátkozott, mindazonáltal az alperes kifogásait elutasította és az alperest a kereseti összegben marasztalta, mert az alperes a harmadik személyhez való viszonyából merített kifogásait nem bizonyította. A kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyta, deakir. Curia által is elfogadott indokaiban az elsöbiróságnak azt a kijelentését, hogy a váltó a felperesnek nem forgatmány, hanem egyszerű átruházás utján került birtokába, mellőzte és kimondotta: hogy a felperes az üres hátirattal ellátott váltót puszta átadással is már váltói uton szerezte meg. Az alperes annak bizonyítása végett, hogyaváltó lejárati napja megállapodás-ellenesen töltetett ki, felhozta, hogy a felperes üzleti könyveiben a váltó alapjául szolgáló tartozás más lejárati nappal van kitüntetve és ennek megállapítása végett a felperes üzleti könyveinek felmutatását kérte. Erre vonatkozóan kimondatott: hogy a felperes üzleti könyveiben a váltó alapjául szolgáló tartozás esedékessége napjául a váltó lejárati napjától különböző, valamely korábbi időpont volna is kitüntetve, ez még nem bizonyítaná azt, hogy a felek ezt az időpontot a váltó előre meghatározott lejárati napjának tekintették éa hogy ennélfogva a felperes a váltót csakis ily lejáratú nappal lett volna jogosítva kitölteni. 17. Az eredeti váltón alapuló kereseti jogot egymagában véve az a körülmény, hogy ujabb váltó lett fedezetül kiállítva, meg nem szünteti. 465 P. 1903. sz. A felperes keresetet indított az alperes mint kibocsátó és forgató ellen két váltó alapján. Az alperes a kereset elutasítását azon az alapon kérte, mert a kereseti váltók az elfogadók által uj váltókkal kiegyenlítettek és így azok többé nem érvényesíthetők. A felperes azt vitatta, hogy az uj váltók csak fedezetül adattak. A kir. Ítélőtábla a felperest keresetével elutasította abból az indokból, mert az uj váltók adásával az ezekkel kicserélt kereseti váltók értéke az elfogadók részéről kielégítést nyert, minélfogva a kereseti váltókra alapított követelés az összes váltókötelezettek, tehát az alperes ellen is megszűnt. A kir. Curia azonban a kir. ítélőtábla ítéletét megváltoztatván, marasztalta az alperest azért, mert pusztán az a körülmény, hogy ha a lejárt váltó helyett ujabb váltó adatott, a korábbi váltón alapuló kötelezettségei nem szünteti meg, ha az ujabb váltó a felek egyező akaratával csak fedezetkép adatott, mert azt, hogy a kereseti váltók helyett az ujabb váltók csak fedezetkép adattak, a per adataival bizonyítottnak fogadta el. 18. A szívességi váltó fogalma. 644/P. 1903. sz. A felperes keresetet indított az alperes ellen ennek elfogadmányával ellátott több váltó alapján. Az alperes a kereset ellen azzal a kifogással élt, hogy a Kereseti váltók csak szívességi váltók, amelyekre értéket nem kapott és amelyeket a felperes iránt szívességből azért látott el elfogadói aláírásával, hogy azokra a felperes hitelt szerezhessen. Miután azonban a perben bizonyítást nyert, hogy a peres felek egymásnak kölcsönös egyenlő összegű váltó-elfogadmányokat bocsátottak rendelkezésre abból a czélból, hogy a másik fél azokat kibocsátói és forgatói aláírásával ellátva, leszámitoltassa és ekként magának hitelt szerezzen, miután továbbá az is bizonyittatott, hogy a peres felek akként állapodtak meg, hogy mind-