Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

64 egyik fél a saját elfogadmányait a lejáratkor beváltani tartozik, az elsóbiróság az alperest a kereseti váltó-tőkóben marasztalta. A kir. ítélőtábla az elsobiróság ítéletét megváltoztatta ós a felperest keresetével elutasította. A kir. Curia a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság marasztaló Ítéletét hagyta helyben. Az elsőbiróság Ítéletének a kir. Curia által is elfogadott indokolásában kijelentette, hogy a peres feleknek az a megállapodása, hogy mindegyik fél a saját elfogadmányait lejáratkor beváltani tartozik, a „szívességi elfogadmány* lehetőségét kizárja, mert ennek lényege épen az, hogy azt az elfogadó lejáratkor honorálni nem tartozik. 19. A csődnyitás elkerülése czéljából a közadós barátai által összegyűjtött pénz tulajdonjoga. 559/P. 1903. sz. A felperes tömeggondnok keresetet iuditott az alperes ellen a postán a közadós által feladott és az alperes által a esődnyitás napján felvett 2360 K iránt azon az alapon, hogy az az összeg a csődtömeget illeti. A perben döntő kérdés az volt, hogy a kereseti összeg a közadós tulajdonát kópezte-e ? A per adataival az nyert bizonyítást, hogy a kérdéses összeget a közadós barátai gyűjtötték össze és adták át a közadósnak kezéhez oly rendeltetéssel hogy a csőd megnyitása a csődöt kérő hitelező követelésének biztosítása által elkerültessék. A felperest keresetével mind a három bíróság elutasította és a kir. Ítélőtábla a kir. Curia által is elfogadott indokolása szerint kijelentette : hogy a közadós ellen a csőd megnyitásának elkerülhetése czéljából többek által összegyűjtött pénz nem képezi a közadós tulajdonát. 20. Úrbéri rendezési ügyben a kifejtési kereset beadására záros határidő nem tűzhető ki. 265 Urbéri 1903. sz. Felperes úrbéri birtokrendezési ügyben a kifejtési kereset beadására 60 napi halasztás engedélyezését kérte. Az elsőbiróság felperest ezen kérelmével elutasította ós ennek folyományaként az úrbéri rendezési pert megszüntette, mert felperes már több izben, legutóbb olyan figyelmeztetéssel kapott halasztást, hogy több halasztást nem fog kapni. A kir. ítélőtábla felperes felfolyamodásának azon részét, amely halasztásra irányult, hivatalból visszautasította, a per megszüntetésére vonatkozó részét pedig az 1868 : 54. t.-cz. 113. ós az 1871: 53. t.-cz. 45. § rendelkezésére való hivatkozással helybenhagyta. A kir. Curia mindkét alsóbiróság végzését megváltoztatta és ezeknek ugy a halasztás megtagadására, mint a per megszüntetésének a kimondására vónatkozó részét hatályon kivül helyezte és az elsőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasította azért, mert: az 1871 : 53. t.-cz.-ben olyan eljárási szabály nem foglaltatik, melyszerint felperes kifejtő keresetének zár s határidő alatti beadására volna kötelezhető, ugyanazért az aziránti intézkedés törvényen nem alapulván, a mulasztásnak az a jogkövetkezménye, melyszerint a per megszűntnek mondatott ki, szintén nélkülözi a törvényes alapot. Szerkesztői üzenet. W. J. urnák. Vak emberre nézve az 1886. évi VII. t.-cz. 21. §-a értelmében csakis közjegyzői okirattal vállalt kötelezettség bir kötelező joghatálylyal, azonban egy árverési cselekmény alkalmával a kir. kiküldött által jegyzőkönyvbe iktatott egyezség az ily törvény kívánta okiratot nem pótolja és az egyezség a magánegyezség tekintete alá esik. Mint magánegyezség pedig ez az okirat bizonyítékul nem szolgál, mert az 1886 : VII. t.-cz. 218. c) pontja szerint ily esetben okirat által bizonyítás csak közjegyzői okirattal történhetik. Ebből azonban nem az következik, hogy ha a jogügylet nem közjegyző előtt jött létre, az jogórvénynyel nem bir, hanem az, hogy a jogügylet létrejötte más módon bizonyítandó. (Kir. Curia 1900. decz. 12. — 48t>7. sz.) Folytatása a boríték 2., 3. és 4. oldalán.