Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

pedig azért, mert a felperesek anélkül, hogy a végrendelet valódiságát tagadták és érvénytelenségének okait megjelölték volna, keresetükben általánosságban egyedül csak azt adják elö. hogy a végrendelet érvénytelen, mert az az idézett törvényszakaszban előirt kellékeknek meg nem felel. A kereset ez alapjára tekintettel, a felpereseknek már csak a végiratban, tehát elkésve felhozott az az állítása, hogy az örökhagyó ós egy tanú magyarul nem tudott, ügyelembe nem jöhet azért sem, mert alperesek ellen végiratot nem is adtak, de mert a végrendelet érvényességét, vagy érvénytelenséget csakis azon az alapon lehet megbírálni, amely alapon annak érvényessége magában a keresetben megtámadtatott, már pedig "az emiitett állítás a keresetben érvénytelenségi oknl kifejezetten nincs előterjesztve és mint lényegileg az 1876: XVI. t.-cz. 4. §-ában meghatározott kellékre vonatkozó állítás" a keresetben a végrendelet érvénytelenségére csupán általánosságban felhozottakban bentfoglaltaknak nem tekinthető. Ezekhez képest a kereset fentebb megjelölt alapjával szemben csak az vizsgálandó, hogy magából a megtámadott végrendeletből kitünik-e az, hogy az 1876: XVI. t.-cz. 0. §-ában a végrendelet érvényességére megszabott tények és cselekmények fenn nem forogtak és azoknak megtörténté magán az okiratun a tanuk által igazolva nincsen. Magából a végrendeletből ilyen hiányokat megállapítani nem lehet, a végrendelet tartalmából pedig megállapítható, hogy a végrendelet érvényességéhez megkívánt tények és cselekmények mind megtörténtek. 13. A közkereseti társaság egyik tagja által saját személyében elfogadott váltónak érvényesithetése a czég ellen. 466/P. 1903. sz. A felperes az, alperes mint közkereseti társasági czég ellen indított keresetet oly váltók alapján; amelyeket nem a közkereseti társaság czége, hanem ennek egyik tagja a saját személyében fogadott el. Alperes védekezését arra fektetvén, hogy a kereseti követelés nem czégnek, hanem a váltókat elfogadóként aláirt ezógtagnak magántartozása, a felperest keresetével mind a három bíróság elutasította s a kir. Cur.a Ítéletének indokaiban kimondotta: hogy a közkereseti társaság egyik tagja nevében elfogadott váltók alapján, miután nincsen bizonyítva az. hogy a kereseti váltók kiállításának alapjául szolgáló kölcsönügylet a ezéget is terhelőén jött létre, az alperes czég nem marasztalható. 14. A szövetkezeti üzletrésznek végrehajtás utján való átruházása. 25/P. 1903. sz. A kereset arra irányult, hogy az alperes szövetkezet két szövetkezeti tagnak 7 üzletrészére vonatkozóan a felperes tulajdonjogának és szövetkezeti tagsági minőségének elismerésére köteleztessék azon az alapon, mert a felperes a két szövetkezeti tag által neki zálogba adott kérdéses üzletrészeket végrehajtás utján lefoizialtatta ós magára átruháztatta. Mindhárom bíróság a feíperest keresetével elutasítván, a kir. ítélőtábla ítéletében a kir. Curia által is elfogadott indokai szerint kijelentette: hogy a szövetkezeti tag üzletrésze, mint ilyen, a tagság fennállása alatt végrehajtásilag le nem foglalható. (K. T. 239. §.) • 15. Biztosítási ügylet létrejötte hamis ajánlat alapján. 643/P. 1903. sz. A felperes (biztosító társaság) váltókeresetet indított az alperes ellen bizositási-dij iránt az ennek fedezetére kiállított váltó alapján. Az alperes azt vitatta, hogy a biztosítási ügylet, amelynek dija fejében követeltetik a kereseti összeg, létre nem jött, mert a biztosítási ajánlatot, amelynek megfelelően a kötvény kiállíttatott, alá nem irta és annak aláírásával mást fel nem hatalmazott. Az első és másodbiróság az alperest a kereseti összegben elmarasztalták. A kir. Ítélőtábla az alperesnek kifogásával szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy miután az alperes beismerte, hogy a biztosítási kötvényt átvette és arra dijat is fizetett, közömbös az a kérdés, hogy az alperes a biztosítási ajánlatot aláirta-e, vagy annak aláírásával mást íelhatalmazott-e vagy sem, mert azáltal, hogy az alperes a kötvényt átvette, annak tartalmát nem kifogásolta és biztosítási-dijat is fizetett, a felek között a biztosítási ügylet létrejött. Ettől eltérő álláspontot foglalt el a kir. Curia és arra helyezte a döntő súlyt, hogy a biztositási-dij érvényesítésének alapjául szolgáló biztosítási ajánlatot az alperes, vagy más az ö megbízásából aláirta-e. EzHa döntő körülményt a harmadbiróság a per adataival