Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

57 zett, anyagilag és szellemileg független birói karra annyira szüksége volna, mint Magyarországnak. Ha valaki: mi magyarok mondhatjuk el csak igazán, hogy justiüa est regnorum fundamentum. Magyarország a reánk következő — isten tudja mily viharos — évszázadokban csak ugy fog továbbra is fennállhatni, hogy ha országunk alapja, az Igazság, sziklaszilárd leend és erre a megingathatatlan, széttörhetetlen és meg nem repeszthető sziklára építjük fel az eddig mindig csak álmodott, de soha meg nem valósithatott nagy és hatalmas magyar államot. Az Igazság azonban csak puszta fogalom, láthatatlan istenség, mely a bíróban ölt testet, általa él és uralkodik. Magának a birónak kell tehát rettenthetetlennek, megingathatatlannak és önérzetében aczélkeménynek lennie, hogy felfelé éppen ugy, mint lefelé teljesen független lehessen. De lehet-e az a biró ilyen, aki súlyos anyagi gondok között él ? 1 Bizonyára nem. Ország-világ tudja, hogy a vagyontalan magyar biró sorsa a IX-ik rangosztályban nyomor, a VIII.—V. rangosztályokban pedig a nélkülözéseknek soha véget nem érő lánczolata. Tűrnek, várnak és szenvednek ők már évtizedek óta. Isten csodája és a magyar birák örök dicsősége, hogy közülük csak igen keveset képes még a nyomor is a tisztesség és becsület útjáról letériteni. Oly helyzetbe kell tehát a magyar birót hozni, hogy az ugy erkölcsileg, mint anyagilag teljesen független lehessen és hogy a társadalomban is elfoglalhassa azt az előkelő helyet, amely az Igazság papját méltán megilleti. Evégből már az albirónak 4000, a törvényszéki és járásbirónak 8000, a táblabírónak 12,000, a curiai birónak 16,000 korona űzetést kellene adni. Tudom, hogy ezt talán soha, vagy legalább egyhamar el nem érjük. De ez nem ok arra, hogy a magyar birót, akinek működését a többi állam tisztviselőjével összehasonlítani alig lehet, azokkal együtt sorozzuk fizetési osztályokba, ahelyett, hogy őket azokból kiszakítva megfelelőleg ne javadalmazzuk. De ha most már nem lehetne a magyar birákat is éppen ugy, mint ez a törvényjavaslat szerint az állami tanitó-személyzetre nézve tervezve van, a fizetési osztályzatból kiszakítani és külön csoportokba foglalni: akkor a legkevesebb, amit a birói karért tennünk kell, az, hogy az albirói czim megszüntetése mellett valamennyi mostani albirót a VlII-ik, valamennyi mostani törvényszéki és járásbirót a VH-ik, valamennyi törvényszéki elnököt az V-ik rangosztályba sorozzuk, a kir. ítélőtáblai birokra né-zve pedig a helyi előléptetést behozzuk s ekként lehetővé tegyük, hogy közülük az idősebbek curiai bírákká ott helyt előléphessenek.