Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

54 A magyar állam polgári hadserege az az ötvenegyezerkétszáz ember, mely a magyar állameszmét diadalra vinni, a magyar nemzeti államot kiépíteni és örök időkre megszilárdítani hivatva van. Hát azt akarjuk, hogy ez a hadsereg is lelkesedés nélkül menjen a csatába ? ! Hát kitegyük ezt a sokat szenvedett, sokat sanyargatott szegény magyar hazát itt is vesztett csaták szégyenének?! Hát nem tartunk attól, hogy ha ennek a polgári hadseregnek a szivéből is kialszik a magyar állameszme iránti lelkesedés és megcsappan a hazaszeretet lángja: akkor nem lesz nagyon messze már a rettenetes vég, a magyar nemzeti állam elpusztulása, amelyet körös-körül oly szörnyű sokan rég óta epedve várnak és mielőbb megérni szeretnének ! Ez a polgári hadsereg még eddig igaz magyar, hü hazafi, lelkes állampolgár, mely magyar földön él, magyar terményt fogyaszt és magyar ipart pártol; pénzét itt a hazában költi el, magyar fürdőben üdül és magyar forrásból meritett ásványvizet iszik. Ó, ha nagyuraink, mágnásaink, földbirtokosaink is így cselekednének ! Föllendülne csakhamar a magyar ipar és a magyar kereskedelem. Gyárak füstölögnének szerteszét az országban minden nagyúr, minden mágnás és minden gazdagabb földbirtokos birtokán és a szegény munkásnép jólétnek örvendene. Fürdőink, ásványvizeink világhírre emelkednének. Bányák keletkeznének mindenfelé, kiaknázandók azokat a rengeteg kincseket, amelyeket hegyeink és völgyeink századok óta oly hiába kínálnak ! De hát erre nincs remény. A mi nagyuraink, mágnásaink, gazdag földbirtokosaink — tisztelet a kivételeknek — nem eléggé lelkes (sovén) magyarok. Magyarországon csak a szegények az igazán lelkes magyarok. Pedig épen megfordítva kellene lennie. Lám Németországban maga a császár a legsovénabb német, nemzeti érzelmektől duzzadó kebellel. Nemzeti szerencsétlenségünk, hogy épen nagyurainknál, mágnásainknál, gazdag földbirtokosainknál legnagyobb a kö.zong minden iránt, ami nemzeti, ami magyar, ami hazai. Semmiféle más országban sem oly rettenetes szerencsétlenség az ő közönyük, mint Magyarországon; mert itt ez a közöny a magyar nemzeti állam sírját fogja megásni. Igen, nálunk a közöny egyenesen biin a magyar nemzeti állam ellen ; mert itt mindenkinek sovén maggarnak kell lennie, akinek nem csupán szóval, hanem tőle kitelhető minden módon, állásához, vagyonához, erejéhez és tehetségéhez képest szívvellélekkel, fáradhatatlanul és'csüggedetlenül kell a magyar nemzeti állam kiépitésén és megerősitésén másokkal együtt vállvetett erővel szakadatlanul munkálkodni, a magyar mezőgazdaságot, a magyar ipart és magyar kereskedelmet fejleszteni, támogatni, felvirágoztatni s a magyar nép jólétét, boldogulását minden kitelhető módon előmozdítani. De hát ha már oly szerencsétlenek vagyunk, hogy a mi