Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 4. szám - Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról

53 ebez az is. hogy nálunk sok helyütt a tisztviselő az állameszme egyedüli kifejezője, akit, mint ilyet, abba a helyzetbe is kell hoznunk, hogy a megélhetés nyomasztó gondjaitól menten, vagyonikig lehetőleg függetlenül éljen hivatásának és méltó mód képviselhesse azt, akitől megbízatását, hivatalát kapta." Csodálatos ! és még sem siet a magyar kormány a magyar állam tisztviselőit ebbe a helyzetbe hozni, hanem megint csak félrendszabályokkal áll elő, megint csak toldoz és foldoz szokás szerint, de bátor fellépéssel gyökeres rendszabályokhoz nyúlni ezúttal sem mer, mert hát iszonyúan fél az államháztartás egyensúlyának megzavarásától. Valóban megfoghatatlan, hogy a magyar kormány azok után a mély belátásra és bölcsességre valló kijelentések után, miket fennebb a törvényjavaslat indokolásából idéztünk, mégis csak ily félrendszabályokkal állott elő, amelyekről előre tudhatta, hogy azok sem a magyar állameszme oly gyönyörűen kifejtett követelményeinek meg nem felelnek, sem a magyar állam alkalmazottainak jogos, igazságos és méltányos igényeit ki nem elégitik; mert ki nem elégíthetik. Hiszen maga a magyar kormány mondja törvényjavaslatának indokolásában azt, hogy „az 1893. évi IV. t.-cz. hatályba lépte óta eltelt közel tiz éves időszak alatt azok az okok, amelyek akkor a törvényhozást az illetmények javitására birták, nem egy tekintetben még nyomósabbakká lettek és azt eredményezték, hogy az akkori, csak részleges és szerény javitás már is hatását veszteni látszik. Első helyen áll ebben a tekintetben az, hog}T az elmúlt évtized alatt a megélhetési viszonyok köztudomás szerint nemcsak nem enyhültek, hanem határozottan súlyosbodtak; és nemcsak hogy nincs kilátás arra, hogy a viszonyok javulni fognak, hanem nem egy jelenség arra enged következtetést, hogy a kizárólagos fix pénzbeli járandóságra utalt osztályok közül azok, akik a megélhetés súlyosbodó terheit egyáltalán át nem háríthatják, nehéz idők elé néznek. Mondhatni, az egész müveit világon uralkodó az a gazdasági irány, amely a nemzeti produkczió védelme czimén a termények jobb értékesítésére irányuló társadalmi alakulásokra és állami intézkedésekre vezet, végső sorban a fogyasztást, a megélhetést drágítja, amihez az állam saját háztartása körébe való intézkedéseivel is járul, amidőn a közszolgáltatások súlypontját a vagyon és hozadék megterheléséről a fogyasztás fokozódó megadóztatására helyezi át. Ezeknek a viszonyoknak hatása alatt az államok alkalmazottaik illetményeit fokozatosan javitani kénytelenek. Ott pedig, ahol ez a javitás késik, a késés az alkalmazottak körében elégületlenséget, mozgalmakat szül, amelyek végső sorban magára az igazgatásra is károsan visszahatnak." És mégis a magyar kormány nem az 1600, hanem az 1400 koronás alapon épiti fel a fizetés-szabályozásnak egész rendszerét s ezzel elkeseríti, ujabb mozgalomra készteti a magyar állam alkalmazottainak óriási többségét.