Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1903 / 3. szám - Az uj telekkönyvi törvénybe felveendő némely felette szükséges intézkedés
40 gyenge előképzettség a telekkönyvi vizsga sikeres és alapos letevésére ; az ilyen előképzettséggel biró jelölt — tisztelet a kivételeknek — ritkán képes a telekkönyvi vizsga tárgyát képező és manapság már bizony terjedelmes anyagot tökéletesen megemészteni és alaposan megérteni. Ezt az a körülmény is igazolja, hogy a telekkönyvi vizsgára készülők nagyon gyakran, sőt majdnem mindig, csak másodszori, vagy harmadszori jelentkezéseknél teszik le a vizsgát s bizony némelyek ekkor is csupán szerencséből. E sorok irója sok olyan esetet ismer, hogy egy-két középiskolai elméleti képzettséggel biró dijnok, hogy a telekkönyvi vizsgát letehesse és hogy Írnokká lehessen, a még szükséges elméleti képzettség elérhetésére, mellékfoglalkozásaként két-három osztályról is tett vizsgát egy év alatt és nem ritkán bizonyos elnézés mellett. És ilyen egyének legyenek manap a telekkönyvi intézmény ügyvivői ? Ilyen szakközegekre legyen a fontos állami telekkönyv bizva ? 3) A telekkönyvi gyakornoki rendszert kellene életbe léptetni és csakis ilyenekből, — akik folytonosan a telekkönyvi hivatalban működnek, a telekkönyvi Írnokokat, illetve tiszteket kellene telekkönyvvezetőkké kinevezni, — nem pedig dijnokokat. akik időközönkint bünfenyitő, polgári, vagy más osztálynál működnek és gyakran még azt az előirt egyévi gyakorlati időt sem töltik el egyhuzamban a telekkönyvi hatóságnál. Azt bizony végeredményben csak a telekkönyvi intézmény sínyli meg, hogy ha a telekkönyvi vizsgára készülő dijnokot az egyévi gyakorlati idő kitöltése után rendszerint nem a telekkönyvi, hanem más osztálynál alkalmazzák s helyette ujat fogadnak fel, vagy a gyakorlati idő tekintetéből kapnak ingyen, aki tisztességesen még irni sem tud, akinek a telekkönyvi intézménynyel való megismertetése a telekkönyvi hivatal részéről ujabb áldozatot, fáradságot, veszőclséget és mindenesetre hasznosabban eltölthető, tetemes időt igényel. Tudjuk, hogy alig van szak-, vagy ügyosztály, mely annyi gyakorlati ismeretet követelne, mint épen a telekkönyvi szak ; sehol sem találkozni annyi különlegességgel, mint épen itten. Akárhányszor olyan bonyolult birtokrendezési ügyek merülnek föl, hogy még a gyakorolt telekkönyvvezetőnek is tanulnia kell, hogy eligazodhassék benne. 4) Hogy a telekkönyvvezetés szabatos, egyöntetű, világos és a nyilvánosságnak megfelelő legyen, felette szükséges volna, tisztán a telekkönyvvezetők hatásköréhez tartozó gyakorlati munka megvizsgálására és ellenőrzésére nem birót, — mint az 1887. évi 21,787. számú miniszteri rendelet előírja — megbízni, aki kitűnő jogász lehet, de egyúttal nem gyakorlott telekkönyv vezető ; hanem minden kir. ítélőtábla területén egy szakavatott telekkönyv vezetőt telekkönyvi felügyelővé kinevezni, aki évenkint legalább is egyszer minden egyes telekkönyvi hivatalt tisztán