Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 4. szám - A sorrendi tárgyalásról. 2. r.

Feltűnő, hogy a 153. §. utolsó bekezdésében kifejezett értesítésről a 139. §-nál nincs szó. Holott ugyanazok az okok, amelyek szükségessé tették a 153. §-nál az említett rendelkezés fölvételét, fönforognak a 139. §. esetében is. A temérdek szomorú esetből merített tapasztalat arról győzhet meg mindenkit, hogy az ügygondnoki kinevezésnél a legnagyobb elővigyázattal kell élni és ezt csak akkor megtenni, ha a végrehajtást szenvedő, illetve tlkvi érdekelt ismeretlen tartózkodása helyhatósági bizonyítvány nyal igazolva van. Sem 139. §., sem a 153. §. nem intézkednek a felől, hogy mi történjék akkor, ha a végzés, illetve árverési hirdetmény elhalálozás miatt nem volt kézbesíthető. Igen sok biró ebben az esetben sem tesz egyebet, mint hogy mindjárt kinevezi az ügygondnokot az elhalt egyén ismeretlen örökösei részére. Az örökösök pedig, akik ismertek és akiket a községi elöljáróság felhívásra nevük és lakhelyük megjelölése mellett a legtöbb esetben bejelenteni képes, sokszor csak akkor tudják meg, hogy örökségüket elkótyavetyélték, amikor az árverési vevő őket bírói uton a birtokból kilöketi. Amily helytelen, ép oly káros tehát ez a már meggyökerezett és nehezen kiirtható gyakorlat. De hát egyszer még is csak ki kell irtani. A szegedi kir. ítélőtábla szigorúan ragaszkodik abbeli gyakorlatához, hogy ilyen esetben rendeletileg utasítja az elsőbiróságot arra, hogy az illetékes községi (vagy városi) elöljáróságot hívja fel örökhagyó ismert örököseinek bejelentésére, a bejelentett ismert örökösöknek kézbesittesse a szóban levő végzést s abban az eset ben, ha az ismert örökösöknek kizárólagos örökösi mivolta jogerős hagyatéki átadó végzéssel, illetve ítélettel nem igazoltatnék, nevezzen ki a netalán még létezhető ismeretlen örökösök képviseletére ügygondnokot s a végzést ennek is kézbesittesse, amennyiben ily ügygondnoki kinevezés és kézbesítés még meg nem történt volna. Az a kérdés már most, hogy mindenkor elegendő-e, ha a sorrendi tárgyalásra csak a végrehajtási eljárás során kinevezett ügygondnokot idézzük meg az ismert és tudott lakhelylyel biró tlkvi érdekelteken és a kir. pénzügyigazgatón kivül? Ha az 1881: LX. t.-cz. 153. §-ának utolsó bekezdésében emiitett értesítés ugy ezen, valamint a 139. §> esetében is mindenkor és szabályszerűen megtörténnék: lehetne vitatni azt, hogy az a tlkvi érdekelt, akinek számára a 139. és 153. §§. értelmében a végrehajtási eljárás során ügygondnok lett kinevezve, ez ügygondnoka által a sorrendi tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek tekinthető. De mert ez az értesítés köztapasztalat szerint talán mindig elmarad : megnyugvással soha sem mondhatjuk -az ilyen ügygondnok által való megidézést szabályszerűnek. Ezeknélfogva azt tartjuk, hogy a keresetre hozott első végzésre előirt szabályok szerint kell a sorrendi végzést azoknak á tlkvi érdekelteknek is kézbesittetni, akik számára a végre-