Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / 4. szám - A sorrendi tárgyalásról. 2. r.

51 t.-cz. 153. §-a pedig az árverési hirdetményt a b) és c) pontjaiban emiitett érdekelteknek a keresetre hozott első végzésre előirt szabályok megtartása mellett rendeli kézbesittetni: én azt hiszem, hogy nem lehet kétség az iránt, hogy a sorrendi tárgyalásra idéző végzést is nem csupán a biztosítéki zálogjogos hitelezőnek, hanem valamennyi tlkvi érdekeltnek saját kezéhez kell kezbesittetn i. Kétség csak azokra a tlkvi érdekeltekre nézve lehet, akik számara a végrehajtási eljárás során már ügygondnokot neveztek ; mert az 1881 : LX. t.-cz. 188. §-a minden megkülönböztetés es tüzetesebb meghatározás nélkül a sorrendi tárgyalásra az ügygondnokot rendeli megidézni. Lássuk már most, hogy a sorrendi tárgyalást megelőzően a végrehajtási eljárás során mely esetekben kell a tlkvi érdekelt részére ügygondnokot rendelni. Először is az 1881 : LX. t.-cz. 139. §-a alapján akkor, ha a végzés a végrehajtást szenvedőnek nem kézbesittetvén, visszaérkezik, részére hirdetményi idézés nélkül ügygondnok rendeltetik 8 a végzés, valamint á végrehajtás további folyamán hozandó határozatok is, míg lakását he nem jelenti vagy képviseltetéséröl nem gondoskodik, az ügygondnoknak kézbesittetnek. Az aláhúzott (kiemelt) szavakból nyilván kitűnik, hogy a törvényhozás itt ismeretlen tartózkodási! egyénre gondolt; mert másként nem mondta volna azt, hogy hirdetményi idézés nélkül kell a gondnokot kirendelni, mivel hirdetményileg idézni csakis oly egyént lehet, akinek tartózkodása ismeretlen. Ámde nem minden végrehajtást szenvedő, akinek a 139. §-ban emiitett végzést nem kézbesíthették, ismeretlen tartózkodásu. Számtalan esetben a végrehajtást szenvedőnek a végzést csak azért nem kézbesíthették, mert az utcza vagy házszám vagy egyáltalán nem, vagy tévesen volt megjelölve. Ilyenkor nem ügygondnokot kell mindjárt kirendelni, hanem föl kell hivni a végrehajtót arra, hogy a végrehajtást szenvedőnek lakhelyét pontosan megjelölve, szabatosan jelentse be. A végrehajtást szenvedők — kivált nagyobb városokban — gyakran szokták ugyan lakhelyeiket változtatni, de azért ők ismeretlen tartózkodásuaknak még nem tekinthetők; mert lakhelyüket a végrehajtató a hatóság utján rendszerint megtudhatja. Igazságtalanság volna tehát a végrehajtási eljárás egész további folyamán a személyes jogvédelemtől megfosztani azt a végrehajtást szenvedőt, akinek a 139. §-ban említett végzést talán épen a végrehajtatónak hibájából (mert az ö lakhelyét tévesen jelölte meg talán épen abból a rosszakaratú czélzatból, hogy ellene a végrehajtást ügygondnok mellett könynyebben és eredményesebben folytathatja íe) nem kézbesíthették a kijelölt helyen. Nem szabad megengedni, hogy a hitelező élelmessége és furfangja áldozatul ejtse a védtelen adóst ép oly kevéssé, mint azt, hogy az adós kijátszhassa jóhiszemű hitelezőjét. Az 1881: LX. t.-cz. 139. §-ának utolsó bekezdésében meg-