Telekkönyv, 1902 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1902 / Tartalommutató

Szerkesztői üzenetek. P. T. úrnak Vidéken. Travnik Pál beszterczebányai kir. telekkönyvvezető urnák e folyóirat idei 10-ik számában Miért van a telekkönyvi hatóságoknál hátralék? czim alatt megjelent czikkében nincs semmi sértő. Azokat az igazságokat, sőt azoknál sokkal többet, már rég elmondották mások. Hogy csak a legkiválóbb telekkönyvi szaktekintélyt idézzük: dr. Imling Konrád curiai biró a Jogtudományi Közlöny 1889. évi 23. számában, tehát már 12 évvel ezelőtt a többi közt igy szólt: „A telekkönyvi beadványok elintézése és a telekkönyvi ügyek ellátása sok helyütt olyan, hogy rosszabb akkor sem lehetne, ha telekkönyvi törvénynyel egyáltalában nem birnánk; ós a telekkönyvek kezelése s vezetése olyan, hogy a legszerényebb igényeket sem elégíti ki; a bevezetések nem ritkán oly selejtesek, felületesek, helytelenek s a szabatosságot ugy nélkülözik, mintha az, aki a bevezetéseket eszközölte, sejtelemmel sem birna arról, hogy minden szavát annak, amit ir, a törvény a közhitelesség jellegével ruházza fel, hogy minden hiba, amelyet elkövet, a bonyodalmaknak, a pereknek egész sorát vonhatja maga után, egyeseknek és egész családoknak tönkrejutását okozhatja. Fokozzák még a bajt a telekkönyveknek az úrbéri rendezéshez képest részint megtörtént, részint még folyamatban levő átalakítása alkalmával elkövetett és még folyton fölmerülő hibák, mert az átalakításoknak — tapasztalatom szerint — legalább háromnegyedrésze rossz és nemcsak azt a sok százezret nem éri meg, amibe került, hanem jobb, ha egyáltalán foganatositatlan maradt volna. Okiratokban, telekkönyvi beadványokban, telekkönyvi bevezetésekben, bírói határozatokban, felfolyamodásokban és szaklapokban a telekkönyvi rendelet alapfogalmai s főszabályai iránti teljes tájékozatlanságot tanúsító kijelentésekkel és fejtegetésekkel találkozunk. A telekkönyv egyes lapjainak tartalmára, a telekkönyvi jószágtest jogi természetére, a lejegyzésre s hozzájegyzésre, a bekebelezés, előjegyzés és feljegyzés tárgyaira s az azok közötti különbségre, a bejegyzések alapjára s hatályosságára, az előjegyzés igazolására stb stbiro nézve helytelenebbnél helytelenebb fogalmak uralkodnak ós nem ritkán a diploma vagy a kinevezési okirat szerint szakemberek az ebbeli fogalmak teljes hiányában vannak." Nagytekintélyű tudósunk megdöbbentő szavai ijesztő fényben világítják meg telekkönyvi állapotainkat. És ha a helyzet nem változik, idővel — talán 10 -12 év múlva — be fő? következni az uj betétekre nézve is az az állapot, amit dr. Imling Konrád a telekjegyzőkönyvekre nézve oly megrázóan ecsetelt. Mert nem annyira a törvényekben és rendeletekben, mint inkább az emberekben és a rendszerben van a hiba. Hiába való a legjobb törvény, a legjobb rendelet, ha az emberek azokat nem tudják, nem értik vagy félreértik ; ha az emberek, akik azokat alkalmazni hivatvák, felületesek, hanyagok vagy éppen lelkiismeretlenekha az emberek, akiknek a rendre, a pontosságra, a szabályszerűségre szigorúan felügyelniük kellene, ezt könnyen veszik, vagy éppen nem gyakorolják. Azért, hogy a telekkönyvi rendtartásunk régi és több tekintetben