Telekkönyv, 1901 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1901 / 1-2. szám - Telekkönyvi reform

19 lakos telekkönyvi kivonatát. A telekkönyvi tisztviselő erre kiírja az örökhagyóval hasonnevüeket a névjegyzékből, anélkül, hogy módjában állna a személyazonosság megállapítása. így aztán nem csoda, hogy hibák csúsznak be az átadásnál s derüreborura idegen birtokot irnak át. Ezen gyakorlat káros volta nyilvánvaló s távol esik a törvény intencziójától. Mert ha csak ennyiből állna a leltározó közeg közvetítő szerepe, ugy arra nem is volna szükség, mert hiszen az eljáró bíróság egyenesen is fordulhatna a telekkönyvi hatósághoz a másolat kiadása iránt, az örökhagyó nevének közlése mellett. Nem ritka eset az sem, hogy idegen birtokot terhelnek meg jelzáloggal s a tévedést akkor veszik észre, mikor már az adóstól különböző fél ingatlana dob alá került. Mit mondana a közönség ahhoz, ha valamely pénzintézet oly felületesen vezetné könyveit, hogy a betevők és adósok személyében gyakori tévedések, zavarok beállanának, ha csekély összegek helyett nagyok s viszont nagyok helyett kicsinyek jönnének kifizetésre s más efféle pontossághiány volna észlelhető ? Vájjon meg nem rendülne-e az illető intézet reális voltába vetett hit. nem ásnák-e alá hitelét ? S vájjon az ingatlan fekvőségek nyilvántartása kevesebb pontosságot, minucziozitást kiván-e ? Vájjon a felületes vezetés nem ássa-e alá a jogbiztonságot és a hitelképességet ? A hiba abban rejlik, hogy a tulajdonos bejegyzése oly gyarló, hogy a személyazonosság a legritkább esetben állapítható meg. Egy másik — ezzel kapcsolatos — fogyatékosságát telekkönyveinknek abban látom, hogy egy s ugyanazon személy részére egynél több telekjegyzökönyvet is lehet nyitni. Ennek hátránya is szembeötlő, mert egyrészt a személyazonosság rovására megy, másrészt a bejegyzések halmazát szükségtelenül megnöveszti, igy pl. a jelzálogjogokat egyetemlegesen kell kezelni, habár csak egy személyről van szó. Ezen módszer a feleknek sok hiábavaló költséget okoz, mert ha a tulajdonos kölcsönt kontrahál, kénytelen számos telekjegyzőkönyvet, közös birtokoknál a társtulajdonosokat s azok esetleges terheit is másoltatni, ami a kölcsönügyletet szükségtelenül drágítja. Az előadottakban vélem felismerni telekkönyvi intézményünk két sarkalatos gyengeségét, mely az alágördülő lavina módjára sok egyéb bajt vonz maga után s épp ezért két irányban kutattam megfelelő telekkönyvezési formula után, mely alkalmas legyen a jelzett hiányok megszüntetésére. Feladatomul tűztem tehát: 1. módot találni a telekkönyvi tulajdonos olyképen való bejegyzésére, mely a személyazonosság iránt felmerülhető kételyt cggenesen kizárja, 2. a telekköngvezés oly módszerét megszerkeszteni, mely lehetővé tenné a fekvöségeknek, a tulajdonosok szerinti összpontosítását és a közös telek jegyzökönyvek mellőzését.