Telekkönyv, 1901 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1901 / 1-2. szám - Telekkönyvi reform

IS könyvileg foganatosítsák. írástudót mondtam, mert kvalifikácziónak ennyi is elég — okiratok s telekkönyvi beadványok gyártására. Felületes szemle után, minden szakértelem hiján, elkészült a kérvény, melynek rendeltetése nem abban kulminál, hogy a bejegyzéshez szükségelt anyagot összehordja, kellőkép feldolgozza s a helyes adatokat szolgáltassa, de fődolog a busás honorárium. Eheti aztán a méreg a telekkönyvistát, kihez a kérvény elintézés vagy fogalmazás végett kerül, a hitvány férczmü láttára ! Sok esetben elutasítás a vége, de hát ezzel is csínján kell bánni, mert a kérvényezés költséggel van összekötve, az elintéző tehát a legtöbbször szemet huny s kihámozza a kérvényből, amit elfogadhatónak itél. S a legtöbb esetben nem is áll módjában, hogy a hibát észre vegye. (Olykor, valljuk csak be, maga is rádupláz a hibára.) Csak ugy találomra jegyzek ide néhány példát, amely éppen elmémbe ötlik. Egy — nem is nagy terjedelmű — telekjegyzőkönyv fordult meg nemrég a kezemen, melyben hat tévedésen alapuló bejegyzés terpeszkedett a személyazonosság rovására. Az Amerikában távollevő Buzogány Mihály csekély jutaléka helyett, közjegyzői okirattal, az itthon lakó Buzogány Mihály nagy vagyonát irják át élőbbemnek felesége nevére. Pedig a személyazonosság megállapítása nehézségekbe nem is ütközött, mert a honnlevő parasztgazda még a helyszíneléskor lett birtokosul felvéve, hasonnevű unokaöcscse pedig jóval később jelentkezik jogszerzőül. Idősb Buzogány Mihály aztán kölcsönt kontrahál, de mert az illető telekjegyzőkönyvben neve többé elő nem fordul, a zálogjogot az amerikai Buzogány Mihály jutalékára kebelezik be. Ugyanezen telekjegyzőkönyvben két kiskorú Buzogány József volt tulajdonosul bejegyezve. György örököse az egyik. Józsefé a másik, tehát két különböző személy. Mégis — anyakönyvi kivonattal — mindkettőnek kiskorúságát törölték s mindkét jutalékot adásvétel utján átírták, holott csak az egyik József volt az eladó fél. A vevő a megtartott tárgyalás során beismerte a tévedést s hozzájárult a helyesbítéshez, de nem igy a vevő jelzálogos hitelezője, ki szerzett jogához, mint harmadik jóhiszemű, ragaszkodott s óvást emelt a jelzálog csökkentése ellen. Volt még ugyanazon telekjegyzőkönyvben két hasonnevű nő (Buzogány szül. Vanyo Mária), csakhogy az egyik Jánosnak a felesége, a másik Mihályé. Hagyatékátadó végzéssel kölcsönösen átírták jutalékaikat egymás örököseinek nevére. Pedig a jutalékok nem voltak egyformák s igy a birtokmennyiség sem. S ez a hagyatékátadásoknál nem is oly ritka eset. A leltározással megbízott közeg (tisztelet a kivételeknek), a díjazás csekély okából, nem jár el eléggé serényen tisztében, nem puhatolja ki az örökhagyó hagyatékát a kellő pontossággal, jól-rosszul — találomra — kiirja a névjegyzékből a telekjegyzőkönyv számát, vagy még azt sem teszi, hanem (amint az sok helyen divik) egyszerűen átír a telekkönyvi hivatalhoz: kérem N. N. X-falvi