Telekkönyv, 1901 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1901 / 1-2. szám - Telekkönyvi reform

1 i Telekkönyvezési reform*) (Egy betétes rendszer.) Irta: Klein Béla, eperjesi kir. törv. telekkönyvvezető. Bevezetés. Bizonyításra sem szorul, annyira köztudattá vált azon elszomorító tény, hogy telekkönyveink a lehető legszánalmasabb állapotban leledzenek. Jogi szaklapokban, tankönyvekben sürün találkozunk afelett való jogosult panaszszal, hogy a telekkönyv intézménye (melynek üdvös, hasznos voltát egyébként — in thesi — mindenki elismeri) az idők folyamán végzetes lejtőre került, melyről ha idejekorán hivatott kezek vissza nem rántják, okvetlen le kell zuhannia amaz örvénybe, melynek megHzhatíanság, hasziiardietlenség a neve. Fokozott mérvben érezzük az intézmény dekadens voltát mi, a telekkönyv szerény munkásai, kiknek élethivatásul jutott az A. B. C. lapok kezelése. Mi haszna szenteljük legjobb tudásunkat, odaadó buzgalmunkat e szakmának, mikor az eredmény semmi arányban sincsen az igyekezettel, mert lehangolt, hurjapattant, rozoga hangszeren müvészkezek sem képesek élvezetest produkálni. A telekkönyv manap nem tükre többé a fekvőségek birtokés hitelviszonyainak, vagy ha annak mondható, akkor oíyan tükör, mely visszásán mutat, vagy torzképet ábrázol. Kerülni óhajtom az ismétléseket s a közismeretü tények előadását, azért mellőzöm a mai telekkönyvek fogyatékos voltának ecsetelését, de mert a létező bajok kutforrását éppen egy tényben ismerem fel, kénytelen vagyok arra bővebben kitérni, hogy aztán előadhassam, miként vélem e legfőbb baj gyökeres orvoslását keresztül vihetőnek. A telekkönyvi rendtartás kommentátorai négy irányelvet állapítanak meg a jó telekkönyv kellékei, ismérvei gyanánt: a publicitást, prioritást, legalitást és specialitást; ezek mellé még egy ötödik sarkelv volna állítandó : az identitás. Mert mit ér nekem: ha zálogjogomat törvényszerűen, a nyert elsőbbség pontos kitüntetése mellett, valamely birtoktestre bejegyezték, mikor ezen birtoktest a jelzálogul lekötött, illetve lekötni szándékolt ingatlannal nem azonos ? Ebben rejlik a legfőbb hibája, hogy ugy mondjam rákfenéje telekkönyveinknek, mely nem is egy-két telekkönyvi hatóságra szorítkozik, de országos csapás, mert sok részben a helyes alapokra fektetett intézmény csenevész fejlődéséből keletkezett. Mennyi eltérés, tévedés, hiba követtetik el lépten-nyomon, mennyi merénylet a személy- és birtokazonosság ellen, szinte azt kell mondanunk, hogy a hiba a szabály s a helyes telekkönyvi állás ritka kivétel. Megdöbbentő az. mily könnyelműen látnak hozzá az írástudók, hogy a birtokos felek által kötött jogügyleteket nyilván*) Mutatvány szerzőnek hasonczimü sajtó alatt levő munkájából.