Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 3. szám - Az ingatlannak változatlan állással való átjegyzése. 2. r.

54 Hiszen amaz elv mellett, hogy az ismertetett minta szerint készült telekkönyvekben elég a puszta névnek kitüntetése, azt a szabályt is el kellene fogadnunk, hogy a tulajdonjog bekeblezése helyett, minden esetben elég volna a név egyszerű bejegyzése. Erről azonban a mostani rendszerünk mellett szó sem lehet. Már pedig, ha nem lehet szó erről az anyatkben, ugy nem lehet a tárgyalt, különleges müvelet folytán nyitott uj tkben sem, amelynek az anyatktől éppen ugy, mint a más körülmények között nyitott tkvnek lényegileg nem szabad különböznie. Ami pedig azt az érvelést illeti, hogy ha a betekintő egyetmást az uj tkvre vonatkozólag tudni akar, ugy vegye elő a régi tkvet, azt lehet válaszolni, hogy a jó telekkönyvnek az a legfőbb kelléke, hogy a betekintőt érdekelhető adatok ugyanabban a tkben magában legyenek föltalálhatók s igy a nagy közönségezeknek az adatoknak a más telekkönyvekben való keresésével ne legyen kénytelen esetről-esetre az időt pazarolni. Ha helyesnek nyilvánitanók azt az érvelést, hogy a betekintő az anyatelekkönyvet minden esetben előveheti, tehát fölösleges az uj tkbe a bejegyzéseket átvinni, ugy fölöslegesnek kell nyilvánitani mindjárt azt is, hogy az anyatkben annak idején egész bejegyzéseket telj esitettek. Mert hisz akkor ott is elég lett volna csupán a névnek való bejegyzése. Ha azután valaki közelebbi adatokat akarna tudni, úgy a fenti érvelés után indulva, megnézhetné az iratokat. Az első érvelés elfogadóinak ezt az érvelést is el kell fogadni, mert az anyatelekkönyv, vagy az iratok előkeresése között előnyt nem lehet felhozni, különösen akkor, ha az anyatelekkönyvből a szóban forgó ingatlan már néhány, a helytelenített módon szerkesztett telekkönyvön ment keresztül, melyeknek elővevése sokszor több időt vesz igénybe, mint az irattárban azonnal feltalálható iratok betekintése. A telekkönyvek, kivált a nagyobb forgalmú telekkönyvi hivataloknál több működő birósági tagnál lehetnek, amidőn is megkeresésük tetemes időt rabol el, ami ha többször ismétlődik, már ez maga is ellene mond a helytelenített műveletnek. Az iratokra való utalást nem hisszük, hogy valaki helyeselné, mert ha azt teljesitenők, ugy a tkvi hivatalban az iratok örökös keresése állana be. Ha tehát az utalás nem helyes az iratokra, ugy nem lehet helyes egy más telekkönyvre sem. Azok kedvéért, akiket az előadottak még nem győztek meg, folytatjuk érveléseinket. A 8688/1892. sz. igazságügyminiszteri rendelet arról intézkedik, hogy miként kell az olyan ingatlant átjegyezni, amely tévedés folytán lett a helyszínelés alkalmával más község telekkönyvébe felvéve, mint amelyikbe a közigazgatási beosztás szerint tartozik.