Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 3. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 1. r.

51 hatja, megfeledkezvén a törvényhozó arról, hogy ő nemcsak az egészben vagy részben vaíó kielégítést, hanem a tlkvi Fendt. 106. §-a alapján az egyetemlegesség általános érvényű elvénél fogva azt is kívánhatja, hogy követelése nem a felosztás tárgyát képező vételár-tömegből, hanem a még el nem árverezett ingatlanból elégíttessék ki. Én azt tartom, hogy a kivételes végrehajtási törvénynek eme kivételes későbbi rendelkezése nem szorította meg ebben az esetben sem az egyetemlegességnek a korább kelt tlkvi rendt. 106. §-ában kifejezett általános érvényű nagy elvét. A sorrendi tárgyaláson már most előfordulhat az az eset, hogy ha az előző hitelező egyetemleges követelését itt egészben vagy részben felszámítja: akkor a felosztandó vételár-tömeg elfogy vagy annyira leapad, hogy az a későbbi jelzálogos hitelező, akinek követelése csak erre a tömegre van zálogjogilag biztosítva, semmit vagy csak keveset kap. De ha az ilyen későbbi jelzálogos hitelező az ő érdekeit szerfelett veszélyeztető említett előző jelzálogos hitelezőnek felszámított és senki által nem kifogásolt követelését a felszámítás után a sorrendi tárgyalás befejezéséig magához válthatja : akkor az ő követelése meg van mentve; mert rögtön ki fogja jelenteni, hogy én a felszámított előző követelést kifizetem és ezennel készpénzben a sorrendi tárgyalást vezetőnek bírói letétbe való helyezés végett átadom, a kifizetés folytán beváltott követelést pedig itt kielégíttetni nem kívánom, hanem fenntartom jogomat arra nézve, hogy ezt a követelést a még el nem árverezett ingatlan vagyonból elégíttethessem ki; ennélfogva kérem ennek a beváltott követelésnek rangsorában és annak erejéig saját későbbi követelésemet kiűzetni. Megjegyzem, hogy a fizetéssel való puszta megkinálás, még ha az kir. közjegyző által történik is, nem elegendő ; mert az a készpénzzel való fizetést nem pótolja. A. végrehajtási törv. 190. §-ának 4. bekezdése értelmében kétségtelen és korlátlan joga van ugyan a későbbi jelzálogos hitelezőnek arra, hogy a rangsorozatban előtte levő jelzálogos hitelezők követeléseit az árfeloszlásig, vagyis amint ezt már a birói gyakorlat megállapította, a sorrendi tárgyalás befejeztéig magához válthassa, de ha e jogával élni akar, azt az idézett törvény rendelkezéséhez képest csakis ugy teheti, hogy az előző jelzálogos követeléseket az érdekelt hitelezőknek készpénzben kifizeti, vagy amennyiben azok a fizetést el nem fogadják, részükre birói letétbe helyezi, mely ily módon való letétbe helyezés a fizetéssel egyenlő jogi hatálylyal bir. A beváltó későbbi jelzálogos hitelező tehát nem az előző jelzálogos hitelezőnek követelését, hanem a későbbi rangsorral biró saját követelését fogja megkapni a beváltott előző követelés rangsorában. Ennélfogva a kifizetéskor nem az előző jelzálogos hitelező követelésére vonatkozó eredeti adóslevelet, váltót vagy egyéb okiratot, hanem a saját követelésére vonatkozó okiratot kell