Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 3. szám - A jelzálogos követelés beváltásáról. 1. r.

50 nem lehet az előző jelzálogos hitelezőt kényszeríteni arra, hogy követelését a későbbi jelzálogos hitelezőnek vagy bárkinek is átengedje. Kényszer beváltásnak tehát egyedül végrehajtás esetében van helye. A birói gyakorlat már megállapodott abban, hogy ezt a jogot csak a sorrendi tárgyalás befejeztéig lehet sikerrel gyakorolni. A későbbi beváltásnak már nem is volna semmi értelme, semmi czélja; mert a későbbi jelzálogos hitelező a beváltással nem nyerne semmit, minthogy jogelődének felszámitásán s az annak folytán megáliapitott sorrenden ő többé már nem változtathat; nem mondhatja tehát azt, hogy miután én az előző hitelezőnek követelését kifizettem s magamhoz váltottam, kérem most már az ő követelésének rangsorában az én később sorozott követelésemet kielégiteni, én majd behajtom aztán a beváltott követelést az adósnak egyéb még el nem árverezett ingatlan vagyonából. Az ilyen beváltással a változás mindössze csak annyiból áll, hogy a beváltott követelést a beváltó későbbi, nem pedig az előző jelzálogos hitelező kapja kézhez, a beváltó későbbi jelzálogos hitelező pedig azért, mert az előző tételek a vételárat egészben vagy részben kimerítik, követelésére vagy semmit sem fog kapni, vagy csak részben nyer kielégítést. Ezért pedig nem érdemes fáradni és költekezni. A beváltásnak egyedül a sorrendi tárgyalás befejezése előtt van értelme és czélja. Mindjárt megmondom, hogy miért ? A végrehajtási törvény 190. §-ának harmadik bekezdése szerint akkor, ha a zálogjogilag biztosított követelés egyidejűleg árverés alá nem került más ingatlant vagy valamely közös ingatlannak más tulajdonos társát illetőj de el nem árverezett hányadát is terheli: a vételárból a hitelező kívánsága szerint egészben vagy részben elégítendő ki. A tlkvi rendt. 106. §-a azt mondja, hogy az egyetemleges zálogok a hitelezőt arra jogosítják, hogy az egész követelésnek a többi zálogtárgyak bármelyikéből való kifizetését saját tetszése szerint kívánhatja. E szerint tehát az egyetemleges zálogjogos hitelező az 1881 : LX. t.-cz. 190. §-ának 3-ik bekezdése esetében jogosult a sorrendi tárgyaláson azt kijelenteni, hogy ő a felosztás tárgyát képező tömegből való kielégítését nem kívánja, arra követelését ennélfogva fel nem számítja, hanem fenntartja abbeli jogát, hogy a még el nem árverezett ingatlanból elégíttesse ki magát. Az a kérdés, hogy a tlkvi rendt. 106. §-a alapján előterjesztett ilyen kérelmet a később keletkezett végrehajtási törvény fennebb emiitett rendelkezésével szemben figyelembe lehet-e venni ? Szerintem igen; mert a végrehajtási törvény emiitett helyén a hitelező kívánságáról szól, azt tevén fel róla, hogy ő követelésének csak egészben vagy részben való kielégítését kíván-