Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 2. szám - Az ingatlanok árverésénél előforduló egy bizonyos visszaélésről és annak megakadályozása módjáról

28 megállapítani, hogy a végrehajtást szenvedő és a jelzálogos hitelezők érdekei sérelmet ne szenvedjenek, a vevők versenye pedig ne nehezíttessék. Annak meghatározása tehát, hogy bánatpénzül mily összeg legyen leteendő, az árverést elrendelő bíróság belátására van bízva. Nincs tehát kizárva az, hogy a bíróság a leteendő bánatpénz összegét, amely az e részben, nyilván a hivatalos blanquetta útmutatása nyomán kifejlett gyakorlat szerint a kikiáltási ár 10%-ában szokott megállapittatni, ennél magasabb összegben állapítsa meg; csakis arra kell ügyelni, hogy a bánatpénz összege túlságosan magas ne legyen ; hanem olyan összegben állapittassék meg, amely a 150. §-ban kimondott irányelvek figyelemben tartásával a körülményeknek megfelel ; az árverés czéljának elérésére kellő biztosítékot nyújt s a vevők versenyét nem nehezíti. Eme irányelveknek megfelelőnek mutatkozik véleményem szerint a bánatpénznek a kikiáltási ár 20°/0-ában való megállapítása, mint amely összeg tulmagasnak egyáltalában nem mondható. A vételár, a mostani gyakorlattal megegyezőleg két, legfelebb három részletben lenne fizetendő. Itt a súlypont arra helyezendő, hogy a vételár első részletének lefizetésére lehetőleg rövid határidő tűzessék. Máskülönben az se volna baj, ha az első részlet lefizetésére megfelelően hosszabb határidő tűzetnék kir mert az árverési vevő ennek a határidőnek utolsó napját nem köteles bevárni, hanem jogában áll a vételár első részletét korábban is letétbe helyezni s ezzel azt a hiányzó előfeltételt, amelytől a birtokbalépés függővé tétetett, létesíteni. Ez a rendelkezés, amely a teljesítést a vevőnek eminens érdekévé teszi, kiválóan serkentő kihatással lesz a vevőre, aki ennélfogva a teljesítéssel sietni fog, ha pedig késedelmeskedik és e miatt az ingatlant birtokba csak később veheti, ezt a körülményt, mint saját mulasztásának eredményét magának tulajdonithatja, jogsérelemről azonban egyátalában nem panaszkodhatik. — Az a kikötés, hogy az árverési vevő a megvett ingatlan birtokába egyéb feltételek fenforgása esetén is csak a vételár első részletének letétbe helyezésével lépjen, a törvény által meg van engedve, azért az árverési feltételekbe bízvást bevehető ; ugyanis a végrehajtási törvénynek 180. §-a világosan ugy rendelkezik, hogy a vevő részére a vételi bizonyítvány, amelynek alapján az ingatlant birtokba veheti s szükség esetén birtokba helyezést kérhet, az árverés jogerőre emelkedése után is csak abban az esetben adható ki a vevő részére, ha az árverési feltételek ellenkezőt nem tartalmaznak : amely rendelkezésből a contrario következik, hogy az árverési feltételek ellenkező kikötést, tehát olyat is tartalmazhatnak, hogy a vevő részére a vételi bizonyítvány csakis a későbbi időpontban, tehát a vételár első részletének lefizetése után adassék ki. Ismételten kiemeljük és hangsúlyozni kívánjuk itt egyébként azt, hogy az árverési feltételeknek ily értelmű megállapítása következtében az árverési vevő birtokba