Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 2. szám - Az ingatlanok árverésénél előforduló egy bizonyos visszaélésről és annak megakadályozása módjáról

29 helyezése, hacsak erre saját mulasztásával okot nem szolgáltat, halasztást egyáltalában nem szenved, mert hiszen szabadságában áll a vételár első részletét az árverés napjától számított 16-ik napon letétbe helyezni s ezzel facultative létrehozni azt az előfeltételt, amely a birtokbalépéshez, illetve a birtokba helyezés kérelmezéséhez megkívántatik. Az ajánlott módozat mellett, ha a vételár két részletben fizetendő : az árverési vételárnak 60—70 százaléka, ha pedig három részletben : annak 50—60 százaléka lesz a bánatpénz hozzászámitásával a bíróság rendelkezése alatt akkor, amikor a vételi bizonyítványt, amely a vevőt a birtokba lépésre feljogosítja, kiszolgáltatja. Ez az összeg nagyságánál fogva, kapcsolatosan az ujabb árverés kérhetésével, továbbá a kikiáltási ár 20°/0-ában meghatározott nagyobb összegű bánatpénz elvesztésében álló büntető rendelkezéssel és az esetleges különbözet megtérítésének veszélyével, amely utóbbinak biztosítására első sorban a vételárnak már letétbe helyezett, bírósági rendelkezés alatt álló részlete is szolgál, véleményem szerint elegendő ós hathatós biztosítékot fog nyújtani arra nézve, hogy az árverési vevő az árverési feltételeket az e végre kitűzött határidőben pontosan teljesítse és a fentebb ecsetelt visszaélés elkövetésétől tartózkodjék. Ami a végrehajtási törvénynek máskülönben megfelelő azt a gyakorlatot illeti, hogy az árverési vevő, miután az árverési feltételek ellenkező határozatot nem tartalmaznak, az ingatlant már a bánatpénz lefizetése ellenében birtokba veheti és annak minden hasznait és jövedelmeit beszedheti, gyakorlati szempontból helyesnek nemcsak azért nem tartható, mert ezzel az árverés czélja kellőképen biztosítva nincs és mert az ily eljárás a visszaélésnek tért enged; hanem még azért sem, mert a gyakorlati életben az ingatlanok adás-vételénél még kivételképen se fordul elő olyan eset, hogy az eladó az ingatlant a kialkudott vételár 10°/o-ának megfizetése ellenében a vevő birtokába átbocsássa; •ellenkezőleg a legtöbb esetben a vevő, mielőtt birtokba lépne, az egész vételárat megfizeti, ama csekélyebb számu esetekben pedig, ahol a vevő a vételár egy részével adós marad, a hátralékos vételár-részlet a vételár felét ritkán haladja meg. Az ingatlanok adásvételénél 10%-ot foglalóul szoktak adni, amely azonban a birtokba véteire még nem jogosít. Miért ne legyenek ezek a dolog természetéből eredő szabályok az árverési vételnél is irányadók ? Hiszen árverési vételnél egyenesen az az általános szabály, hogy a vételár a vétel alkalmával azonnal fizetendő, az ellenben, hogy ingatlanok árverésénél a vételár részletekben fizetendő, csak kivétel eme szabály alól, amely indokát egyedül abban a körülményben találja, hogy az ingatlanok vételénél aránylag nagyobb összegekről lévén szó, ezeknek előszerzése végett bizonyos időre van szükség. Ez a kedvezmény azonban nem szolgálhat okul arra, hogy az árverési vevő az ingatlant már akkor birtokába vehesse, amikor a vételárból még úgyszólván mit sem fizetett. Az