Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 2. szám - Az ingatlanok árverésénél előforduló egy bizonyos visszaélésről és annak megakadályozása módjáról

27 lúlom, hogy egyfelől a bánatpénz nem elég magas összegben állapittatik meg, másfelől, hogy az árverési vevő a törvény alapján kifejlett s annak rendelkezéseivel nem ellenkező gyakorlat szerint az árverés jogerőre emelkedése és az utóajánlati határidő eredménytelen letelte után azonnal birtokba léphet, vagyis tehát birtokba léphet már akkor, amikor a csekély összegű bánatpénz lefizetésén kivi.il még mit sem teljesített, a vételárba még mit sem fizetett. Felismerve ekként az okot, amely a visszaélésre vezet, könnyen megjelölhető a mód, amely a visszaélés megakadályozására alkalmas ; ez pedig véleményem szerint abban állana, hogy egyfelől a bánatpénz a most szokásosnál magasabb összegben határoztatnék meg, másfelől az árverési feltételek akképen állapíttatnának meg, hogy az árverési vevő birtokba csak akkor léphessen, amikor az árverési feltételeknek eleget tett, a vételárai és járulókait teljesen lefizette. Ily radikális mód követésére azonban a czél elérése végett szükség nincsen ; és mert tartani lehet attól, hogy az árverési feltételeknek ily értelmű megállapítása a vevők versenyét megnehezítené s* különösen, mert az ily eljárás az árverési vevőnek azzal a kötelezettségével, hogy a hátralékos vételártól kamatot tartozik fizetni, összeegyeztethető csak ugy volna, ha az elárverezett ingatlan a vételár lefizetéséig zár alá vétetnék, azt elfogadhatónak és követendőnek nem tartom. Elégséges véleményem szerint a jelzett czél elérésére, de ez aztán valóban szükséges is, az árverési feltételeknek oly értelmű megállapítása, hogy az árverési vevő csak akkor léphessen birtokba, ha a teljesitést, a vételár egy részének lefizetése által már megkezdette; amikor tehát már ha nem is teljes, de mégis elégséges biztosítók látszik fennforogni arra nézve, hogy az árverési vevő az itt szóban forgó visszaélést elkövetni nem fogja. E végből az árverési feltételekbe a következő határozatok volnának beveendők : 1. A bánatpénz a kikiáltási árnak nem 10 (tiz), hanem 20 (husz) százalékában volna meghatározandó. 2. A vételár első részletének befizetésére az árverés jogerőre emelkedésétől számított 8 nap (az árverés napjától számított 16 nap) volna kitűzendő. 3. Kimondandó volna az árverési feltételekben, hogy a vevő a megvett ingatlan birtokába az árverés jogerőre emelkedése és az utóajánlat beadására kitűzött határidő lejárta után, utóajánlat be nem adása esetén is csak akkor léphet, ha a vételár első részletét már letétbe helyezte. Ezt a véleményemet, amely az érvényben álló végrehajtási törvény rendelkezésein nyugszik és azoknak teljesen megfelel, a következőkkel indokolom. A végrehajtási törvény nem határozza meg azt, hogy bánatpénzül mily összeg teendő le, csakis az e részben figyelembe veendő irányelveket jelöli meg 150. §-ában, amelyben idevonatkozólag kimondja, hogy az árverési feltételeket akként kell