Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 1. szám - A telekkönyvi ügyvitel ellenőrzéséről

20 E jogérvénytelen szerződések közt a nyilt parancs fent idézett szakasza különösen felemlíti azt a szerződést is, mely oly feltétel mellett köttetett, hogy a hitelezőnek a kamatok helyett az elzálogosított jószáü' haszonvétele engedtessék át és mivel kamat a hitelezőnek rendszerint kölcsön után jár, ugy kétségtelen az, hogy a nyiltparancsnak ez a tiltó rendelkezése oly zálogszerződésekre is vonatkozik, melyek kölcsönügylettel kapcsolatosan jöttek a felek közt létre. [gaz ugyan, hogy a kamatra vonatkozó megállapodás és a kölcsön biztosítására vonatkozó zálogszerződés mint főszerződés mellett rendszerint -csak mellékszerzödést képez és hogy rendszerint a mellékszerződések egyikének vagy másikának, vagy mindkettejének érvénytelensége daczára is a kölcsön mint főszerződés érvényes maradhat. Az ősiségi nyiltparancs 19. §-áhan felemiitett zálogszerződésekkel kapcsolatos szerződések lényege és természete szerint azonban a kamatra és a zálogra vonatkozó megállapodás magával a kölcsönnel oly szoros kapcsolatban áll, hogy az utóbbi az előbbiek nélkül érvényében fenn nem tartható, mert a kamatra és a zálogra vonatkozó megállapodás ezeknél az ügyleteknél magának a kölcsönszerződésnek része és feltétele. Az ily zálogszerződés mellett létrejött kölcsönügyletek esetében ugyanis a felek akarata nyilván arra irányul és a köztük előzetesen létrejött megállopodás is az. hogy köztük oly kölcsönügylet létesíttessék, melynél a kölcsönösszeg biztosítása nem a törvénynek megfelelően a zálogjognak nyilvánkönyvi bejegyzésével, hanem valamely ingatlan birtokának átengedésével történjék meg és a kamat is nem bizonyos meghatározott évi szolgáltatással, hanem az átengedett ingatlan haszonélvezésével rovassék le. Ez a megállapodás tehát magának a kölcsönügyletnek kiegészítő része és annak képezi lényeges feltételét, mert a felek akarata szerint ily esetben a nyilvánkönyvi zálogjoggal biztosítandó kölcsön létesítése teljesen ki van zárva és szándékuk csakis a fentjelzett természetű kölcsön létesítésére terjed ki. Minthogy pedig épen az ily megállapodás az ősiségi nyilt parancs fentidézett szakasza szerint jogérvénytelen: ennélfogva nem szenvedhet kétséget az, hogy az ügylet ily lényeges feltételének érvénytelensége következtében érvénytelen maga a kölcsön szerződés is; nyilván érvénytelen jogalapot magában foglaló okiratok alapján pedig a telekkönyvi rendt. 69. §-a szerint telekkönyvi bekebelezésnek, vagy előjegyzésnek helye nincsen. De a fentemiitett nyiltparancsnak már czélja is azt hozza magával, hogy az ily feltétel mellett létrejött jogügyletektől a bírói oltalom egészen megtagadtassék, illetve azok telekkönyvi jogok szerzéséhez alapul el ne fogadtassanak. Az ősiségi nyiltparancs kérdésben forgó rendelkezésének czélja ugyanis abban állott, hogy az addig szokásban volt, az osztr. polgári törvénykönyv és telekkönyvi rendelettel meghonosított nyilvánkönyvi jelzálog rendszerrel ellenkező ingatlan elzálogosítások megszüntettesenek. Ez a czél pedig nem mozdittatnék elő, sőt épen az ezzel ellenkező eredmény éretnék el az esetben, ha a fentjelzett feltétel mellett létrejött kölcsönügyleteknek bár csak részben is joghatály tulajdoníttatnék, mert ez esetben a hitelező a zálogai szolgáló ingatlan szerződéses birtokán és haszonélvezetén