Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1900 / 1. szám - A telekkönyvi ügyvitel ellenőrzéséről
14 aztán a telekkönyvi előadó nem törődik a referádájával, hanem azon gondolkozik, hogyan szabaduljon tőle, hogy helyre üsse a lekisebbitett tekintélyét. Ennek tulaj donitható, hogy több telekkönyvi hatóságnál a biró csak névleg telekkönyvi előadó, elvonják őt más teendőkre ós dolgozik a környezete ugy, ahogy lehet, nem törődve a tlkvi rdts 127—134. §§., de különösen — nem gondolva a 159. §. azon rendelkezésével, hogy a telekkönyvi "gyek azon sorrendben amint érkeztek, intéztessenek el és jegyeztessenek be. Ugy tesznek, mint a rossz favágó, hogy „amelyik jobban hasad azt vigan és könnyen vágja s amelyik bogos, azt félre dobja." Az ilyen rendszer mellett rendesen bekövetkezik az ideoda kapkodás, ugy az elintézésnél, mint a bejegyzésnél, a könnyebb darabok előnyben részesülnek, mi ismét maga után vonja az idővesztegetéssel járó elöszámok keresését: minthogy a telekkönyvvezető és segédvezető elintézéssel foglalkozik, elhanyagolják a bejegyzések pontos összeegyeztetését, minek azután ismét az a következménye, hogy nem csak a nagyobb számú beadvány hamarább belekerül a telekkönyvbe, mint a kisebb szám bejegyzése, hanem a gyakorlatlan bejegyzők jól megrakják a betétlapokat szabálytalan bejegyzésekkel, melyek helyreigazítása igen sok dologba kerül. Es az év végén azon veszik észre a tevékenység eredményét, hogy az ügyforgalom nehezebb része restantiában hever és bejegyzésre vár. Nem czélom kritikát gyakorolni, nem is argumentálok a telekkönyvi intézmény nagy hordereje mellett, ezt hivatottabbakra bizom, csupán azt vagyok bátor elmondani, hogy nagy tévedésben van a birői karnak az a része, amelyik kicsinyli és lealázónak tartja a tlkvi szakban működni és nem arra törekszik, hogy szahképességét fejlessze s az által a közszolgálat érdekének használjon: — tisztelet a kivételeknek és akik akkor is öntudatosan dolgoznak a telekkönyvi szakban, mikor azért a megérdemlett elismerést nem kapják meg —- bárha ezen a téren is érvényesülhetne a szakember képessége. Úgyszintén czélt tévesztett dolognak tartom a telekkönyvvezetőket beadványok elintézésével foglalkoztatni, és azáltal őket elvonni a tulajdonképpeni hivatásuk: a telekkönyvi tlejegyzések teljesítésétől és azok összeegyeztetésétől. Hogyan teljesítsék feladatukat, ha nem az őket megillető szakmunkában dolgoznak ? A telekkönyvekben támadt bejegyzési zavarok okát sem kell egyébben keresni, mint az elmulasztott összeegyeztetés és ellenörzés hiányában. Különösen a nagyobb forgalmú telekkönyvi hatóságoknál számos eset bizonyitja a viszás rendszer hátrányait, melyet ideje volna már megszüntetni és addig is, mig az országos felügyeleti rendszer életbe léptetnék, a mai gyakorlati életben a telekkönyvi ügyvitel felügyeletét és ellenőrzését a következő megfigyelnivalókkal kellene módosittatni:
