Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 1. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbitéséről. 25. r.

8 ad be, amelyben tulajdonjogának tényleges birtoklás és a T. 15. §-a alapján leendő bejegyzését kéri. Okirat nincs, de ugy X., mint Y. a jogügylet létrejöttét beismerik. Azt hiszem, a felől nincs kétség, hogy 1. alatti esetben I>. az 1893. évi szeptember hó 1-től kezdve, amikor az 1892 : XXIX. évi t.-czikk életbe lépett, mindaddig, mig az ingatlant C-nek el nem adta és birtokába át nem bocsátotta, bármely napon teljes sikerrel kérhette volna, hogy az A.-tól megvett ingatlanra a tulajdonjog javára a T. 15. §-a alkalmazásával tényleges birtoklás alapján bejegyeztessék. Ez bizonyos. Nem volna-e ily körülmények között a legnagyobb anomália, hogy C, aki az ingatlant B.-től megvette s azt tényleges birtokába is vette, ez alapon tulajdonosul bejegyezhető ne legyen, holott pedig jogelőde az átruházás létrejöttekor, de sőt azt évekkel megelőzőleg is már oly helyzetben volt, hogy azt bármely napon teljes sikerrel eszközölhette volna V Hát miért kelljen minden ujabb tényleges birtokosnak a tényleges birtoklást újból kezdenie; mi indoka, mi czélja és mi értelme volna annak, hogy minden ujabb tényleges birtokos csak abban az esetben legyen tulajdonosul bejegyezhető, ha a birtoklás megkezdésétől a kérvény beadásáig két, év már eltelt ? Erre bizony nehéz volna megfelelni, ellenkezőleg a telekkönyvi betétek szerkesztéséről intézkedő törvények hasonszerü rendelkezéseiből, ezeknek a törvényeknek jogorvoslati rendszeréből ki lehet mutatni, hogy ennek törvényben gyökerező indoka nincsen. Az a rendelkezés, amelynél fogva a II. T. 2. §-ának utolsó bekezdése két évi tényleges birtoklást kiván meg ahhoz, hogy a tényleges birtokos tulajdonosul bejegyezhető legyen, a telekkönyvi tulajdonos tkvileg biztositott jogának a megvédését czélozza ós ennek indoka végeredményében ezen a gondolaton nyugszik. Ugyanily szellemben és értelemben rendelkeznek a tkvi betétek szerkesztéséről rendelkező törvények, amelyek szerint a T. 15. §-án alapuló bejegyezések ellenében a jogorvoslat : a törlési kereset, csakis magát a tkvi tulajdonost vagy ennek altalános jogutódait illeti meg (N. 27. §. 1. pont.) ; ellenben a birtokelődöket a törvény jogorvoslat igénybe vételének jogával fel nem ruházza, mert a törvény csak a bejegyzett jogot kivánja védelemben részesíteni, ellenben a telekkönyvön kivül létezett jogot oltalomban nem részesiti. Ebből következik, hogy a két évi birtoklási időt tekintve, itt sajátképen nem az a lényeges, hogy a tényleges birtokos maga legyen legalább két év óta az ingatlannak tényleges birtokában, hanem megfordítva az, hogy a telekkönyvi tulajdonos, aki az ingatlant átvette és másnak birtokába bocsátotta, legyen a saját tényónél fogva több mint két év óta birtokon kivül; ami ecclatans bizonyitéka annak, hogy a tényleges birtokos birtokelődei birtoklásának időtartamát a saját birtoklásának időtartamához hozzászámíthatja. Megerősiti továbbá ennek az állitásnak helyességét a T. 18. §-ában foglalt hasonszerü rendelkezés is, ahol kifejezetten