Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 7-8. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. 27. r.

159 ellenben a birtokelödökei értesíteni nem kell. A jogorvoslat törlési kereset, illetve felszóllalás igénybe vétele is csak a tkvi tulajdonost és a tényleges birtokost illeti meg, — ellenben a birtokelődök a bejegyzés ellen semmiféle jogorvoslattal nem élhetnek. Ha a tkvi hatóság a külön jegyzőkönyvben előterjesztett kérelemnek helyt ad, a végzést következő alakban hozza meg, például a b) alatt emiitett esetben : 394311899. tkvi szám. VÉGZÉS. Az 1899. évi augusztus hó 22-én felvett külön jegyzőkönyv és az 1886. évi XXIX. t.-czikk 15. §-a alapján a tulajdonjog a martonfalvai 543. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. 1—8. sor. 508., 942., 1127., 1345., 1763., 1812., 1924. és 2016. helyrajzi számok alatt felvett, Kis .lános, Kis Pál, Kis Imre, Kis Julianna és Kis Erzsébet nevén álló volt úrbéres telekre és a hozzátartozó legelőilletőségre az 18U0 frt vételár kitüntetése mellett, egyenlő arányban a tényleges birtokosok : Kovács Ferencz és neje Kós Anna javára bejegyeztetni rendeltetik s a bejegyzés foganatosítása a telekkönyvi hivatalnak meghagyatik. Miről : 1. Kovács Ferencz és neje, 2. Kós Auna, 3. Kis János, 4. Kis Imre, 5. Kis Julianna és 6. Kis Erzsébet, 7. az elöljáróság Marion/alfán, 8. Kis Pál Devecseren, 9. a m. kir. adóhivatal, 10. a m. kir. pénzügyigazgatóság Rimaszombatban értesíttetnek. Kelt Rimaszécsen 1899, évi szeptember hó 2-án. A rimaszécsi kir. jbiróság mint tkvi hatóság, kir. járásbiró. -V. P. (Folytatjuk.) Á Telekkönyvi iskola. ) kérvényről. 8. A le- rogy hozzájegyzési kérué))ijek körüli eljárás. Szólnunk kell most már az ingatlannak változatlan telekkönyvi állással való átviteléről. Sokan hozzászóltak már e kérdéshez. Csak e folyóirat hasábjain is többen vitatkoztak felette. De egyöntetű megállapodás mindezideig létre nem jöhetett. En is csak a magam, — még csak nem is a szerkesztőség, hanem saját egyéni nézeteméi fejezem ki előadásomban. Eszem ágában sincs tehát ezzel a vitát befejezettnek kijelenteni. Sem mint felsőbiró, sem mint szerkesztő — bármily hosszú gyakorlatra hivatkozom is nem igényelhetem én azt, hogy az én csekély szavam oly nagy tekintély súlyával birjon, hogy ezelőtt mindenki meghajolni legyen kénytelen. Rostálják meg uraim jól előadásomat, hogy csak az maradjon fenn belőle, ami jó. Soha sem szabad restellenünk vagy szégyelnünk azt, ha megczáfolnak. A vitatkozóknak nemes ellenfeleknek kell lenniök. Én" magam fogok leginkább tapsolni annak, aki legyőz. «) Lásd az elözö közleményeket az 1. évi'. 6—11. a TI. évf. 1—7., a III. évf. 1—5., 7—11. és a LV évf. 1 — 5 — 8., 10. és 11. számaiban.