Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1899 / 3. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [21. r.]
69 És az ilyen eseteket az 1886. évi XXIX. t.-czikk által vont törvényes korlátok között rendezni nem lehetett. Nem volt bejegyezhető az 1886. évi XXIX. t.-czikk szerinti eljárás során a tulajdonjoga azoknak a tényleges birtokosoknak, akik az ingatlant akár a tkvi tulajdonostól, akár közvetlen birtokelődüktől örökösödésnél fogva szerezték meg; nem volt bejegyezhető a tulajdonjoga azoknak a tényleges birtokosoknak sem, akik az ingatlant a telekkönyvi tulajdonosnak örökösétől szerezték meg, azt a ritkán előforduló egy esetet kivéve, amikor a telekkönyvi tulajdonos jogutódának örökösi minőségét jogerőre emelkedett átadási okirattal vagy ítélettel lehetett igazolni (T. 15. és 17. §.); nem volt bejegyezhető végül a tulajdonjoga azoknak a tényleges birtokosoknak sem, akik abban a szerencsétlen helyzetben voltak, hogy a szerzéseknek a telekkönyvi tulajdonostól hozzájuk lenyúló lánczolatában valamelyik közbeeső szerzés öröklésen alapult. Pedig sürgős szükség volt arra, hogy ebben az irányban a czélnak megfelelő rendelkezések tétessenek, mert az ily esetek az eljárás során rendezést váró eseteknek túlnyomó többségét képezték. Eme felsorolt nehézségek és akadályok elhárítására irányuló törekvésnek köszöni létrejöttét az 1889. évi XXXVIII. t.-czikk; (N) amelynek szerfelett üdvös rendelkezései lehetővé tettek íizt, hogy egyfelől az örökösödésből eredő jogigények a tkvi betétek szerkesztését czélzó eljárás folyamán is nagyobbrészben •érvényesíthetők legyenek, másfelől, hogy az örökösödésen nyugvó jogátháramlások, amennyiben azok mint közbeeső (átmeneti) jogszerzések jelentkeznek, a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésénekjogi akadályát képezni nagyobb részben megszűnjenek. — Igaz, hogy a reform nem volt teljes, mert a rendezés keretébe most is csak a lemenők törvényes öröklésen nyugvó szerzése képezheti a rendezés alapját, — mig a végrendeleti szerződések, felmenőági, oldalági és hitvestársi öröklés csak akkor vehető figyelembe, ha e részben jogerőre emelkedett hagyaték bírósági átadó végzés, vagy az örökösödési perben hozott jogerőre emelkedett ítélet mutattatik fel, — de minthogy ezek az esetek a lemenőági törvényes örökléshez képest az örökösödésnek csak kis százalékát képviselik, — mégis elmondható, hogy az örökösödésből eredő igények legnagyobb része a tkvi betétszerkesztési eljárás során érvényesíthető, illetve figyelembe vehető. Az idevonatkozó rendelkezések az 1889. évi XXXY11I. t.-czikknek 5. és 6. §-aiban foglaltatnak, amely szakaszokat ama szoros összefüggésnél fogva, amelyben azok tárgyuknál fogva egymáshoz állanak s ama kapcsolat szerint, amint ezek & szakaszok az 1886. évi XXIX. t.-czikknek 15. §-át czélirányosan kiegészítik, kívánom ezúttal tüzetes vizsgálat és fejtegetés tárgyává tenni. Az 1889. évi XXXVIII. t.-czikknek vizgálat és fejtegetés tárgyává teendő eme szakaszai következőleg hangzanak :
