Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 3. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [21. r.]

70 5. §. Az 1886. évi XXIX. t.-czikk 15. §-a akképen egészíttetik ki, hogy a tényleges birtokos tulajdonjoga akkor is bejegyzendő, ha a tényleges birtokos a telekkönyvi tulajdonosvagy ennek igazolt örököse vagy hagyományosa ellen hozott s jogerőre emelkedett olyan Ítéletet mutat fel, amelylyel az illető ingatlan tulajdonjoga a tényleges birtokosnak megítéltetett, vagy a telekkönyvi tulajdonos, illetve ennek jogutóda a tulajdonjog elismerésére vagy a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésének tűrésére köteleztetett, valamint akkor is, ha a tényleges birtokos az ingatlannak átszállását örökösödési perben hozott jogerős ítélettel vagy az ingatlannak átadását hagyatéki bírósági jogerős végzéssel igazolja. Ugyanezen szabályok megfelelően alkalmazandók az 1886. XXIX. t.-czikk 17. §-ának eseteiben is, ha máskülönben az ezen szakaszban előirt követelmények fennforognak. Az 1886. XXIX. t.-czikk 15., 17. és 18. §-ainak eseteiben a telekkönyvi tulajdonos igazolt örököseinek tekintendők a legalább 3 év előtt elhalt telekkönyvi tulajdonosnak törvényes öröklésre hivatott leszármazói, ha az illető hitfelekezet lelkésze s a helyhatóság bizonyítják, hogy a telekkönyvi tulajdonos után más leszármazó nem maradt, a helyhatóság pedig azt is bizonyítja, hogy a telekkönyvi tulajdonos végrendeletet hátra nem hagyott. Ugyanezen szabály áll akkor is, ha az idézett törvény 17. és IS. §-ainak eseteibei: nem a telekkönyvi tulajdonosnak, hanem más valamely birtokelődnek törvényes örökösödésre hivatott leszármazói ruházták át az ingatlant. 6. §. Az 1886. XXIX. t.-czikk 17. és 18. §-ai akkép egészíttetnek ki, hogy ha máskülönben az ezen szakaszokban előirt követelmények fenforognak, a tényleges birtokos tulajdonjoga akkor is bejegyzendő, ha a legalább három év előtt elhalt telekkönyvi tulajdonosnak vagy a legalább három év előtt elhalt közvetlen birtokelödnek törvényes örökösödésre hivatott leszármazói vannak a tényleges birtokban és az illető bitfelekezet lelkésze, valamint a helyhatóság bizonyítják, hogy a telekkönyvi tulajdonos, illetőleg a birtokelőd után más leszármazó nem maradt, a helyhatóság pedig azt is bizonyítja, hogy tudomása szerint a telekkönyvi tulajdonos végrendeletet nem hagyott hátra A N. 5. §-a a T. 15. §-át mindenekelőtt abban az irányban egészíti ki, hogy a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését lehetővé teszi abban az esetben is, ha a tényleges birtokos azt, hogy az ingatlanra a tulajdonjog őt illeti, a telekkönyvi tulajdonos vagy ennek (igazolt) örököse vagy hagyományosa ellen folytatott perben hozott, jogerőre emelkedett ítélettel igazolja. Aki ily ítélettel rendelkezik, a fennálló szabályok értelmeben kétféle módon járhat el: vagy végrehajtást kér a per bíróságánál s az ingatlanra tulajdonjogát végrehajtás utján kebelezteti be, vagy pedig az Ítélet jogerőre emelkedésének kimutatása mellett a tkvi rendelet 84. §-áhak e) pontjában foglalt rendelkezéshez képest kérvénynyel járul a telekkönyvi hatósághoz s perenkivüli uton eszközli ki a részére megítélt tulajdonjognak a. bekebelezését, Habár ilykép annak, akinek a tulajdonjog odaitéltetett, módjában áll azt ugy peres, mint perenkivüli uton bekebeleztetni, az életben mégis gyakran előfordul, hogy a pernyertes fél a tulajdonjognak bekebeleztetését ki nem eszközli. Az 188(5. évi XXIX. t.-czikk keretében, amelynek 15. §-a csakis a fél által kiállított okirat alapján engedi meg a tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését, ez az eset rendezhető nem volt: — ami pedig egyenes anomália volt, mert hiszen attól, aki olyan okiratot, pláne közokiratot, jogerőre emelkedett Ítéletet képes felmutatni, amelynek alapján tulajdonjogát a vonatkozó ingatlanra minden további vizsgálat mellőzésével ugy peres, mint perenkivüli uton bekebeleztetheti, helyesen meg nem tagadhat*,) a jogosultság, hogy tulajdonjogát tényleges birtoklás alapján bejegyeztethesse, ha egyszersmind az ingatlannak tényleges