Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 3. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [21. r.]

68 hogy az ujabbi kérvénybea előterjesztett kérelem is mint önálló kérelem annak • tartalma t-s ^elszerelése alapján — az abban hivatkozott korábbi kérvény tartalmának és csatolmányainak figyelmen kivül hagyása mellett — a beadásának időpontjában levő tlkvi állás szerint intézendő el s tekintet nélkül a korábbi kérvény rangsorára foganositandó. Ennélfogva folyamodó ebbeli kérelmének teljesítése, hogy a zálogjog javára a korábbi 5723/1895. tk sz. a. beadott és különben is már jogerősen elintézett kérvénye rangsorában rendeltessék bekebeleztetui : a tlkvi rendt. 61. és 129. §-aiba ütközik. Do a jelen kérvénynek 567f/l897. tk. sz, alatt nyert saját rangsorában sem lehet folyamodó kérelmét teljesíteni; mert e tekintetben a jelen kérvény beadását megelőző rangsorban B. 28. sorsz. alatt a 2404/1897. tk. sz. végzés folytán V. János ellen kieszközölt csődfeljegyzés az 1S31 : XVII. t.-cz. 12. §-a értelmében tlkvi akadályt képez, minthogy eme törvényhely szerint a csődnyitás hatályának kezdeteután a csődtömeghez tartozó dolgokra vagy jogokra a közadós tartozása alapján a csődtömeg elleni hatálylyal zálogjogot szerezni nem lehet. J. Jován (Iszákov) felfolyamodása folytán a m. kir. Curia 1898. évi aug. 30-án 626/1898. tk. sz. a. kelt végzésével a másodbiróság végzését az ebben felhozott indokoknál fogva helybenhagyta. A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről.*) Irta : Dr. Kemény Andor, kir. törvényszéki biró. (Folytatás.) A telekkönyvi betétek szerkesztési munkálata az 1886. évi XXIX. t.-czikk alapján folyamatba tétetvén csakhamar kiderültr hogy az emiitett törvénynek azok a rendelkezései, a melyek a tényleges birtokos tulajdonjoga bejegyzésének eseteit meghatározzák, oly szük körben mozognak, hogy annak keretében a kitűzött legfőbb czél: a tkvi állapotnak a tényleges állapottal, való összhangba hozatala el nem érhető, de sőt meg sem közelíthető. Különösen abban az irányban volt érezhető, az innen származott nehézség, hogy az eljárás keretében az öröklésből eredő jogigények érvényesíthetők egyáltalában nem, figyelembe vehetők pedig csak a legritkább esetekben voltak, holott pedig köztudomás szerint az ingatlanok megszerzése az esetek többségében öröklés utján történik Számtalan esetben a tkvi tulajdonos mar régen elhalt, de hagyatéki eljárás, minthogy az a törvény idevonatkozó rendelkezései szerint, ha az örökösök mindannyian önjoguak voltak, csak ezek kérelmére volt folyamatba tehető, sohasem tartatott; hanem a telekkönyvi tulajdonosnak leszármazol: gyermekek, unokák vették birtokba, osztották meg maguk közt a hagyatékhoz tartozó ingatlanokat s azt azóta is vagy maguk birtokolják, vagy harmadik személyeknek eladták, cserébe adták, ezektől ismét mások szerezték meg és vették tényleges birtokukba anélkül, hogy a telekkönyvi átírás bármikor megtörtént volna. *) Az előző közleményeket lásd az I. évfolyam 6—12., II. évfolyam., 1. 3—7. III, évfolyam 1 — 5. és 7 — 11. és IV. évfolyam 1—2. számaiban.