Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 3. szám - A tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről. [12. r.]

35 10. A. Martonfalva. Közös birtokosok határozott arányban az 1846. évben elhalt Dudás Mihály örökösei, u. m. : 1. Dudás Pál (kinek neje Király Teréz) «/3 részben, továbbá szinte 1846. évben elhalt iíj Dudás Mihály örökösei u. m. 2. Dudás János, \ 3. Dudás Gábor, \ kiskorúak '/3 részben, •J. Dudás Erzsébet, ) I. '/4 telek. Sorsz. IIrsz. - hold G-öl. Ide tartozik felerészben (Lásd a 15. szjkvet). 1. 46. Ház No. 35. udvar és kerttel —.600. Ehhe z tartozik következő külsőség : 2. 210. Szántó kenderiöld . . —.150. 3. 292. Szántó Galagonyás . . .... ... 1.400. 4. 353. Szántó Nyirjes —.1300. stb. stb. Mint ebből a példából látható a 46. helyrszámu részlet helyszíneléskor a martonfalvi 15. ós 16. sz. tjkönyvekbe egészben és teljes térfogattal bevezettetett, vagyis ugyanaz az ingatlan, két külön telekjegyzőkönyv A. lapján fordul elő. A telekkönyvezósnek ez a módja, annak a törekvésnek köszöni létrejöttét, hogy régebbi úrbéri törvényünknek az a rendelkezése, mely szemit az úrbéres külsőséget a belsőségtől elválasztani nem volt szabad, végrehajtassék és telekkönyvileg is megvalósittassék, szemlélhetővé tétessék. Adott példánkból kitetszőleg a Martonfalva községben fekvő, a helyszíneléskor 46. helyrszám alatt felvett 85. népsorszámu Dudásféle házhoz (úrbéres belsőséghez) eredetileg fél (Ya) úrbéres telek tartozott, amely külsőség időközben két egyenlő részre osztatott, mig a belsőség az osztozkodó rokonoknak továbbra is közös birtokában maradt. A megosztott és ekképen birtokolt és a helyszínelésnek alapul szolgáló adósorozati főkönyvben (Lagerbuch) is ekképen felvett külsőséget, természetesen két külön telekkönyvi jegyzőkönyvbe kellett felvenni, minthogy azonban a belsőséget a kültelektől elválasztani nem volt szabad s ugyanazért azzal egy tkvi jószágtesttó (I. alatt) kellett egyesíteni, nem maradt más megoldási mód hátra, mint hogy a belsőség, arra való utalással, hogy annak fele a 15., másik fele ellenben a 16. sz. tjkvben megnevezettek tulajdonát képezi, mind a két telekjegyzőkönyv A. lapjára bevezettessék. Hogy a telekkönyvezósnek ez a módja a helyszinelési szabályoknak megfelel, mindazonáltal nem helyes, már fentebb említettük. A helyes telekkönyvezés szempontjából adott esetben nem két, hanem három telekjkönyvet kellett volna nyitni, amelyek egyikébe mint közös birtoklásban levő önálló tkvi jószágtestet a 46. hrszám alatti belsőséget, másikába a 15. sz. tjkvben felvett Vé külsőséget, harmadikába pedig a 16. sz. tjkvben felvett i/4 külsőséget kellett volna bevezetni. Igen ám, csakhogy akkor az úrbéres belsőség a külsőségtől el lett volna választva, ami pedig az akkor érvényben állott úrbéri törvények szerint megengedve nem volt.