Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 1-2. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [11. r.]

25 fogva a hitelező számos esetben, daczára, hogy fellépése által a törvény 229. és következő §-ai szerint reá háromolható vagyoni hátrányokat is elvállalja, a törvény intentiója ellenére elesnék attól, hogy okirattal kimutatott készpénzbeli lejárt követelésre nézve adósának ingó vagyonára vezetett biztosítási végrehajtás utján biztosítékot szerezzen, holott, ha adósának ingatlan vagyona volna, arra telekkönyvi előjegyzést nyerhetne; amiből egyszersmind azon félszegség következnék, hogy az ingatlannal biró adós hátrányosabb helyzetben lenne, mint az az adós, akinek csupán ingó vagyona van. Kelt Budapesten, a kir. ítélőtábla polgári szakosztályainak 1897. október \% 12-ik napján tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1897. évi október hó 28-ik napján tartott polgári teljes ülésben. A győri királyi ítélőtábla 4. számú polgári döntvénye. Az árverési feltételek teljesítésében késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott ujabb árverés (1881. évi LX. t-cz. 185. §-a) után, van-e az 1881. évi LX. t.-cz. 187. §-a értelmében utóajánlatnak helye P Vonatkozással az 1951/1897. sz a. polgári ügyben felmerült jog-kérdésre. Határozat. Az 1881. évi LX. t.-cz. 187. §-ában szabályozott utóajánlatnak az árverési feltételek teljesítésében késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott ujabb árverés — (1881. évi LX. t.-cz. 185. §-a) — után is helye van. Indokok. A törvényhozót az utóajánlat intézményének létesítésére az a tapasztalat indította, hogy a bírói árveréseknél gyakran elegendő komoly venni szándékozó hiánya miatt, ingatlanok igen olcsó áron kelnek el és sokan, kik az árverés eredményéről utólagosan értesülnek, hajlandók az ingatlanok valódi értékét inkább megközelítő magasabb Ígéretet tenni. Az utóajánlat intézményének czélzata tehát az, hogy az árverések esetleg kedvezőtlen eredménye lehetőleg meg legyen javítható; ami ugy a jelzálogos hitelezőknek, mint a végrehajtást szenvedőnek érdekében áll. E czél elérésének szüksége egyaránt fenforoghat bármelyik, és igy az árverési vevő veszélyére az 1881. évi LX. t.-cz. 185. §-a alapján elrendelt árverés esetében is. A törvények magyarázatára nézve alkalmazandó annál a jogszabálynál fogva tehát, hogy; »ahol ugyanazonos a törvénybeli intézkedés czélzata vagy alapja (ratiója) ott ugyanazonosnak kell lenni a törvény rendelkezésének (dispositiójának) is« — azt, hogy az utóajánlat intézménye az 1881. évi LX. t.-cz. 185. §-a alapján elrendelt árverésre ki nem terjeszthető, csak ugy lehetne megállapítani, ha a törvény e részben megszorító intézkedést tartalmazna. Ily megszorító intézkedés azonban az 1881. évi LX. törvényczikkben nincs, sőt ellenkezőleg abból, hogy az utóajánlat intézményét meghonosító és szabályozó 187. §. a vevő veszélyére elrendelendő árverésről intézkedő 185. és 186. §-ok után van a törvény rendszerében elhelyezve és a 187. §. utolsó kikezdésének abból