Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 1-2. szám - A győri kir. ítélőtábla 21. sz. polg határozatához

7 156. §-ának a—d pontjaiban foglalt kivételes intézkedések nem alkalmazhatók, vagyis az árverés csak a végrehajtást szenvedő hányadára rendelhető el. Hogy a végrehajtási törv. 156. és 163. §-ai azon esetben, ha az elárverezendő ingatlannak több a tulajdonosa, egymás mellett meg nem térnek, azt gyakran tapasztaljuk. Kivánatos volt tehát, hogy felsőbb biróságaink is szóljanak a kérdéshez, mert a gyakorlat — mint az a fenti határozat indokolásában felhozott alternatívákból is kitűnik — többféle. Hogy a társ-tulajdonos illetőségén levő szolgalmi jognak fentartásánál az egész ingatlan el nem adható, mert ez esetben a sorrendnél alig megoldható kérdések merülnek fel — az kétségtelen. Minden más megoldása a kérdésnek lehet jobban vagy kevésbbé sikerült, csak ez nem. A határozat indokolásában jelzett az az eset, hogy egyszerre adassék el külön-külön a végrehajtást szenvedő része is, meg a szolgalommal terhelt társtulajdonos része is : — egy jelentőségű azzal, hogy csak a végrehajtást szenvedő része adassék el. A kir. Ítélőtábla a végrh. törv. 156. §-ának mellőzését azzal indokolja, hogy a gyengébb jog kénytelen engedni az erősebb, különösen a megszerzett jognak, s hogy a törvénynek a már megszerzett jogot védő és biztositó intézkedései erősebbek, mint azok, amelyek alapjukat csak czélszerüségi tekintetben találják. A szóban forgó esetben a tulajdon, zálog és szolgalom azok a jogok, melyeket a már hivatkozott törvényszakaszok vagy nem respektálnak, vagy megvédeni akarnak. A 156. §. az a—d pontok eseteiben a társtulajdonos tulajdonjogát nem respektálja, mert ezen esetekben, ha nem adós is. illetősége árverés alá kerül. A 163. §. a szolgalom jogosultat akarja megvédeni, mert ha a szolgalom fentartásával oly áron kel el az ingatlan, hogy a szolgalmat megelőző terhek a vételárból fedezhetők, a szolgalom továbbra is épségben marad. A végrehajtási törv. 156. §-ának nyilván az a ceélja, hogy a kisebb értékű ingatlanok elérhető vételára ne csökkentessék az által, hogy azoknak egy része adatik csak el, hogy a közösség kikerülésével lehetőleg vevőt biztositson az érdekelteknek. Igaz, hogy czélszerüségi tekintet, de oly erős, hogy a társtulajdonos szerzett jogát sem respektálja. A jelzálogos hitelező mikor ily csekélyebb értékű ingatlanra kölcsönt ad, számitásba veszi azt is, hogy a törvényszakasz az ö zálogjogát védi, mert nem engedi az ingatlant nagyon elaprózni s igy lehetővé teszi az ingatlannak oly áron való elkelését, mely a forgalmi értéknek meg is felel. Számba veszi a hitelező, hogy a ház, mely 2000 frtot megér, egészben lesz eladva. A vételár minden valószinüség szerint megüti a 2000 frtot s igy követelése fedezve van. De ime! az 6 jel-