Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 10. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [17. r.]

166 önkén! következik, hogy ugyanez áll egyszerű zálogjog szerzés esetében is. Es most beszeljünk a kikötményekről. Sok helyen divik az a rossz szokás, hogy a szülök még cliiükben, átadják vagyonukat gyermekeiknek eltartás kötelezettsége mellett. Soha ennél helytelenebb dolgot! Meg is bánja talán mind ; mert a gyermekek nem teljesitik vagy nem ugy teljesitik kötelezettségeiket, amint ez a szerződésben kikötve van s a szegény öregeknek keserves lesz az életük, vénségükre kell saját gyermekeikkel, vejeikkel viszálkodniok, perelniök. De az öregeknek nemcsak e miatt gyűlik meg a bajuk, hanem még jobban amiatt, hogy a jegyző ur, vagy segédjegyző ur nem értvén a dologhoz, rosszul csinálta meg a szerződést. Számos szomorn példát hozhatnék fel erre. Én csak egy esetet beszélek el. II. András és neje átadták összes vagyonukat leányuknak, 11. Anna férjezett D. Ferencznének azzal a kötelezettséggel, hogy tartozik őket holtig eltartani, ruházni, ápolni és évenkint 20 irtot űzetni ; arra az esetre pedig, ha leányukkal békességesen meg nem férhetnének, köteles leányuk nekik évenkint 2 mérő búzát, 2 mérő rozst, 2 mérő kukoriczát, 1/<2 mérő babot, 2 mérő krumplit, 1/2 mérő árpakását, x/2 mérő hajdinát, 50 font disznóhúst, 25 font zsirt, mikor tej és vaj van, abból is egy negyedrésznyit pontosan kiszolgáltatni, vagy az összes kikötményt 80 frt készpénzzel megváltani, köteles továbbá átvevő leányuk az átadó szülők elhalálozása után testvére II. Máriának 400 frtot két részletben egy egy év alatt kifizetni. Átadó szülők megengedték, hogy a tulajdonjog az átadott és a tjkvek s helyrajzi számok szerint pontosan elősorolt ingatlanokra átadók meghallgatása nélkül átvevő leányuk javára tehermentesen bekebeleztessék. — A tlkvi rendt. 81. és 82. §-aiban elősorolt kellékeknek megfelelően kiállitott átadási szerződós és kérvény alapján aztán H. Anna az átvett ingatlanokra tulajdonjogát be is kebeleztette. Az okiratot szerkesztő jegyző vagy segédjegyző abban a boldog hiszem ben tette zsebre honoráriumát, hogy ő olyan jól kiállitotta azt a szerződést, hogy egy fiskális sem különben. Egy darabig nem is volt semmi baj. De hát semmi sem állandó a nap alatt. Az öregek összevesztek a fiatalokkal, kihurczolkodtak az ősi házból s követelték a természetbeni kikötmények teljesitését, mit a fiatalok megtagadtak. Perre került a dolog. Az ügyvéd rémülve vette észre, hogy sem a kikötmény az öregek javára, sem a zálogjog 400 frt erejéig H. Mária javára a telekkönyvben nincs bejegyezve s hogy nem többé II. Anna, hanem férje a tkvi tulajdonos, akire a tehermentes ingatlanokat közjegyzői okirat alapján időközben átirattá. Vizsgálja tüzetesebben az ügyvéd az okiratot és szörnyűködve látja, hogy annak alapján sem a kikötményt az öregek javára, sem a zálogjogot H. Mária javára nem lehetett volna a tlkvben bejegyezni még abban az esetben sem, ha az a szerencsétlen