Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 10. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [17. r.]

165 telekkönyvben bejegyezve, vagy nem ugy van bejegyezve, telekkönyvi szempontból — amennyiben az lényeges és fontos körülményre, nem pedig pusztán csak a bejegyzett jog közelebbi meghatározásaira, tehát nem csupán csak mellékes és kevéssé lényeges körülményre vonatkozik — figyelembe nem jöhet; mert a telekkönyvi bejegyzés hatályát a telekkönyvben történt bevezetés szerint kell megbírálni. Ha tehát a bejegyzés az okirattal ellentétben áll: a bejegyzés tartalma határoz. Az okirat tartalma szerint a bejegyzett jognak csak azon közelebbi meghatározásai birálandók meg, melyek a telekkönyvből ki nem tűnnek. Például hiába vitatom én azt, hogy a nálam levő eredeti örökvásári szerződés szerint én a nőmmel közös birtokból csak az engemet illető fele részt adtam el a vevőnek, ha egyszer a telekkönyvben az egészre van a tulajdonjog a vevő javára bekebelezve s ezen bejegyzés alapján már harmadik személy is jóhiszeműen jogot szerzett. Vagy megforditva : hiába bizonyítom én azt, hogy valamely ingatlant egészen, tehát közös birtoklás esetében valamennyi tulajdonostárs jutalékát megvettem, ha a telekkönyvben az én tulajdonjogom csak az egyik, vagy a másik tulajdonostárs jutalékára van bekebelezve s a többi illetőségre harmadik személyek jóhiszemüleg már jogokat szereztek. Rendkívül kell ügyelnünk a végzés megszerkesztésénél arra, hogy az ingatlanok, jogok és természeti vagy jogi személyek tisztán, világosan és oly határozottan meg legyenek jelölve, hogy azok ugyanazonossága iránt kétség ne támadhasson. Ismétlések elkerülése végett a helyütt egyszerűen utalunk e folyóirat I. évfolyamának 9. és 10. számaiban elmondottakra. Zálogjogot nem csupán az ingatlan állagára vagy valamely jelzálogi követelés tőkéjére, hanem az ingatlannak csupán jövedelmére, vagyis haszonélvezetére s a jelzálogi tőkekövetelésnek csupán kamatjaira is lehet szerezni. De ezt a végzésben világosan és határozottan ki kell fejeznünk, nehogy a zálogjog magára az ingatlan állagára vagy a jelzálogi tőkekövetelésre is megszerzettnek tekintessék. Tévedés azt hinni, hogy zálogjogot csak akkor lehet pusztán az ingatlan haszonélvezetére vagy a jelzálogi követelés kamataira szerezni, ha a tlkvi tulajdonos vagy jelzálogos hitelező szabad rendelkezési joga korlátolva van, p. o. ha a birtok hitbizományt képez, vagy ha terhelési tilalom van feljegyezve, mert ily megszoritó rendelkezést sem a tlkvi rendtartás, sem pedig a később keletkezett törvények és rendeletek — legalább tudtunkkal — nem tartalmaznak. E felfogást egyenesen megczáfolja az 1881. LX. t.-cz. 211. §-a, mely szerint a telekkönyvi tulajdonos végrehajtást szenvedő ingatlanának csupán haszonélvezetére — tlkvi akadály nem létében — föltétlenül és minden esetben lehet a végrehajtási zálogjogot bekebelezni, miből