Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 9. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [16. r.]

149 gatása nélkül előlegesen rendeltetett el és a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is kitüzetett, külön felfolyamodásnak helye van. Indok ok: Az 1881 : LX. t.-cz. 34. §-ában irt általános rendelkezés szerint a végrehajtási eljárás során hozott bírósági végzések ellen, amennyiben a törvény ki nem zárja, felfolyamodásnak van helye, amelyre nézve, amennyiben a végrehajtási törvény különös intézkedést nem tartalmaz, az általános rendelkezések alkalmazandók. Ezen általános rendelkezésnél fogva a fél csak abban az esetben nem élhet az elsőbiróság végzése elten felfolyamodással, amidőn ezt a törvény kifejezetten kizárja. Az 1881 : LX. t.-cz. 243. §-ának intézkedése szerint azonban »a zárlatot elrendelő végzés ellen az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, felfolyamodással élhet : a) ha a zárlat a 237. §. ellenére rendeltetett el; b) ha a per tárgya, illetőleg a jelzálogos hitelező követelése a zárlat elrendelése előtt teljesen biztosítva volt«. Eme törvényszakaszban nincs különbség téve arra nézve, ha vájjon a zárlat előlegesen, vagyis a zárlatot szenvedő utólagos meghallgatásának fentartásával, avagy pedig feltétlenül rendeltetett-e el; sőt e helyen általánosságban ^zárlatot elrendelő végzés« említtetik, s az 1881. évi LX. t.-cz.-nek egyetlenegy intézkedésesem zárja ki a fel folyamodást az esetre, ha a zárlat az 1881: LX. t.-cz. 237. §. a) pontja alapján és a 239. §. szerint ellenfél meghallgatása nélkül előlegesen rendeltetett el, de a felek meghallgatására egyidejűleg határnap is tüzetett. Ebből kitűnően ebben az esetben arra nézve, hogy a zárlatot szenvedő felfolyamodással ne élhetne, magából a végrehajtási törvényből következtetést vonni nem lehet ; már pedig ha a törvényhozó a felfolyamodást ez esetre korlátolni kívánta volna, annak — a törvény fennebb emiitett általános rendelkezésével szemben — határozott kifejezést adott volna. A zárlatnak a fenti módon való elrendelése mellett is a zárlatot szenvedő lényeges vagyonjogi hátránynak van kitéve, hitele megrendittetik, esetleg megsemmisíttetik. Az elsőbiróság midőn ezt a végzését meghozza, már elbírálja azt, hogy az 1881: LX. t.-cz. 237. §-ában irt előfeltételek feníorognak-e; határoz a felett, hogy a biztosítandó követelés tárgyát a zárlat elrendelésére alkalmas dolog vagy jog képezi-e; továbbá, hogy a zárlatot kérőnek a birtokos elleni igénye az előirt okirattal igazolva van-e; végül pedig, hogy forog-e fenn veszély, mely feltétlenül követeli, hogy a zárlat az elleniéi meghallgatása előtt is elrendeltessék s foganatba vétessék. Mindezekből kitűnően az elsőbiróság határoz a zárlat alapja felett, s az a fél, ki ellen a zárlat elrendeltetett, felfolyamodással élhet a fenti törvényhely szerint, ha a zárlat a 237. §. ellenére rendeltetett el. Ez esetben a felfolyamodás az 1881: LX. t.-cz. 243. §-ának a) pontja alapján a zárlatszenvedőt feltétlenül megilletvén, nem fosztható meg ettől a jogától abból az indokból, hogy maga az elsőbiróság a felek meghallgatása után önmaga feloldhatja az elrendelt zárlatot, s a fentartása felett is uj ha-