Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 7-8. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [15. r.]

124 ujabb árverés elrendelésével az első árverésből reá hárult kötelezettségek alul nem is menekül, hanem a törvény szerint arra van kötelezve, hogy bánatpénze elvesztése, illetve leszámítása mellett megtéríteni tartozik azt a különbözetet, mely a későbbi és korábbi vételár között fenforog; a megtérítendő különbözet erejéig a telekkönyvi hatóság bármely érdekelt fél kérelmére, veszély nélkül is a biztosítási végrehajtást elrendelni s az érdekelteknek és a korábbi vevőnek jegyzőkönyvi tárgyalás során való meghallgatás után, a korábbi vevő által 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megtérítendő összeget megállapítani köteles. A késedelmes vevő az ujabb árverésen vevőként nem szerepelhet, mindazonáltal meg van neki engedve, hogy az ujabb árverést megelőzőleg, akár a telekkönyvi hatóságnál, akár a kiküldöttnél az ujabb árverés megkezdése előtt, az ujabb árverés által okozott költségek megfizetésén fölül az első árverés feltételeinek eleget tegyen, mely esetben a veszélyére és terhére elrendelt ujabb árverés elmarad. Mindezeknél fogva a késedelmes első árverezési vevő ellenében, annak a veszélyére és költségére a 185. §. értelmében megtartott ujabb árverés összes létfeltéleleire és hatályára nézve a végrehajtást szenvedő terhére megtartott első árveréssel egyező, vagy annak folytatását képező intézménynek nem minősíthető. Az csupán oly különleges rendszabályt képez, mely a korábbi jogérvényes első árverésből a vevő késedelme és mulasztása folytán eredő érdeksérelmeket van hivatva orvosolni. Mint ilyen tehát a 185. §. értelmében megtartott ujabb árverés törvény szerint különleges és önnálló intézmény. Ezen intézmény pedig az utóajánlat megtételére törvényes alapot és okot nyújtani nem képes és nem alkalmas, nemcsak azért, mert ez az utóajánlati intézménynek és 185. §. alapján megtartott ujabb árverésnek fenn jelzett jogi természetével és czéljaival elvileg nem egyeztethető meg, hanem azért sem, mert gyakorlati alkalmazásában is megoldhatlan viszásságokra és bonyodalmakra vezetne. Erre mutat, hogy míg az utóajánlatnak a törvény értelmében az az elsőrendű hatása, hogy a korábbi első árverés mindenben joghatályát veszti és a vevő összes kötelezettségei alul szabadul, addig a 185. §. fenforgása és alkalmazása mellett megtartott ujabb árverés épen jogérvényes és joghatályában fennálló első árverést feltételez, amennyiben az első vevőt az ujabb árverés elrendelése daczára, annak megtartása esetében, az első árverés jogalapján kötelezettségekkel terheli, melyek mind megoldhatlanok lennének, ha az utóajánlatnak, mely teljesen hatályon kivül helyezi azt az árverést, mely ellen intézve van, a 185. §. esetében is helye lehetne. Végül ami azt a módszeri eljárást illett, hogy az utóajánlatról intézkedő 187. §. az 1881: LX. törvényczikkben olyan elhelyezést nyert, hogy a késedelmes vevő ellenében megtartandó ujabb árverés tárgyában intézkedő 185. és 186. §. után következik, ezen alaki elhelyezés sem szolgálhat érvül arra, hogy a 187. §-ban szabályozott utóajánlat a 185. és 186. §-ban meghatározott ujabb árverésre is vonatkozhassék s hogy a 187. §-ban meghatározott utóajánlat a 185. és 186. §-ban meghatározott ujabb árverésre csak abban az esetben nem lenne alkalmazható, ha a lebonyolilandó végrehajtási ügyben utóajánlat folytán már ujabb árverés tartatott. Mind az utóajánlatról intézkedő 187. §., mind pedig a késedelmes első árverési vevő terhére elrendelendő ujabb árverést szabályozó 185. és 186. §. ugyanis egyaránt az alapárverés körül felmerült érdeksérelmek orvoslására lévén irányozva, mind a két intézmény csupán a végrehajtást szenvedő terhére megejtett első árverésre, illetve ennek következményeire vonatkozik. Mindezen jogtörténeti, elvi és gyakorlati szempontok figyelembe vételével ki kellett mondani, hogy a késedelmes árverési vevő ellen az 1881 : LX. t.-cz. 185. §. alapján elrendelt és megtartott ujabb árverés után az idézett törvény 187. §-ban szabályozott utóajánlatnak nincs helye. Kelt Pécsett, a pécsi kir. ítélőtáblának 1897. évi deczember hó 7-ik napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett a pécsi kir. Ítélőtáblának 1897. évi deczember hó 29-ik napján tartott polgári teljes ülésében.