Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 7-8. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [15. r.]

125 A kir. Curiának az 1890. évi XXV- t.-cz. 13. §-a alapján hozott TII. számú polgári döntvénye. Van-e utóajánlatnak helye az árverési feltételek teljesítésében késedelmes vevő ellen megtartott ujabb árverés után ? (Vonatkozással egyfelől a debreczeni kir. ítélőtábla 6. számú, a győri kir. ítélőtábla 4. sz., a nagyváradi kir. ítélőtábla 1. számú, a temesvári kir. ítélőtábla 3. számú, másfelől a pécsi kir. ítélőtábla 1. számú polg'ári toljes ülési ellentétes döntvényeire.) Határozat. Utóajánlatnak az árverési feltételek teljesítésében késedelmes árverési vevő veszélyére megtartott ujabb árverés után is van helye. Indokok. A végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-cz. az utóajánlatról a 187. §-ban, a késedelmes árverési vevó' veszélyére megtartandó ujabb árverésről pedig a 185. §-ban intézkedik. E két szakasznak elhelyezéséből nyilvánvaló, hogy a törvényhozás az utóajánlat intézményében az ingatlanokra foganatosított árverés kedvezőtlen eredményének oly általános correctivumát kívánta felállítani, amely nem csupán a végrehajtást szenvedő terhére, de a késedelmes vevő veszélyére megtartott árverés esetében is hivatva van a végrehajtás alá került ingatlanoknak tulolcsó áron való elkelését megakadályozni. Kiváló közgazdasági érdek, hogy az ingatlanok végrehajtás esetében megfelelő áron adassanak el: az e czélra szolgáló törvényes intézkedések tehát nem magyarázhatók megszorító értelemben. Ez intézkedéseknek megszorító magyarázatára nézve maga a törvény semmi támpontot nem nyújt, mert általános rendelkezésénél fogva az utóajánlatot a vevő ellen foganatosított árverés esetében nem zárja ki. Arra nézve, hogy az utóajánlatnak csak a végrehajtást szenvedő ellen megtartott alapárverés esetében volna helye a törvény egyéb intézkedéseiből, de a törvény megalkotásának történetéből sem lehet következtetést levonni. Az ellenkező felfogás melleit nem szolgálhat érvül az, hogy a 186. §. szerint a késedelmes vevő megtériteni köteles azt a különbözetet, mely a korábbi és későbbi vételár között fennforog és hogy e különbözetnek erejéig a korábbi vevő ellen biztosítási végrehajtás is kérhető, nem pedig azért, mert a végrehajtási eljárásról szóló törvényünk a venni szándékozóktól csak is a bánatpénz letételét kívánja meg, — egyébként pedig azoknak fizetésképessége tekintetében semmiféle garanliákról nem gondoskodik, e szerint mindig bizonytalan, hogy a két árverés közti különbözet a korábbi vevőtől behajtható-e, vagy sem. Ami a törvény megalkotásának történetét illeti, ebből sem meríthető adat az ellenkező felfogás támogatására, mert e törvény javaslatának indokolásában és a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentésében az utóajánlat behozatalának czéljaira nézve felhozott okok egyaránt fennforognak a végrehajtást szenvedő ellen megtartott alapárverezés, mint az árverési vevő veszélyére elrendelt ujabb árverés esetében is. Mindkét esetben az utóajánlat alkalmas eszköz arra, hogy a versenyhiány kiaknázásának és az árverelők összejátszásának hátrányain segítsen, és hogy az ingatlan valódi értékét inkább megközelítő magasabb igérettétel lehetőségével ugy a végrehajtást szenvedő, mint a jelzálogos hitelezők érdekeinek