Telekkönyv, 1898 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1898 / 7-8. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [15. r.]

Indokok. Az 1868 : LIV. t.-cz. értelmében a marasztalt fél ingatlanainak végrehajtási uton történendő elárverezésére két határnap tüzetett ki abból a czélból, hogy amennyiben az első határnapon az árverés sikertelen maradt, avagy a kikiáltási ár el nem éretett volna, a második árveréssel az első árverés ezen hiányai, ugy a végrehajtást szenvedő, mint a jelzálogos hitelezők érdekében lehetőleg orvosoltassanak. Ezt az intézkedést azonban a törvényhozás a vele járó bizonytalanság és nagyobb költség okából megszüntette és a végrehajtási ügyben érdekelt felek jogos érdekeinek megóvására az egyidejűleg kitűzött második árverés helyébe uj intézményt állított fel. Az 1881: LX. t.-cz. 147. §-a szerint ugyanis a telekkönyvi hatóság a végrehajtás tárgyává tett ingatlan elárvereztetésére csupán egy határnapot tüz ki és ha a kitűzött árverés sikertelen maradna, a 176. §. értelmében csak a végrehajtató vagy a végrehajtást szenvedő kérelmére tüz ki 30 napra ujabb árverést; abban az esetben pedig, ha a kitűzött egyetlen árverési határnapon az ingatlan bármily áron is, de tényleg szabályszerűen el lett adva, a telekkönyvi hatóság ezt az árverést a 187. §. értelmében csak abban az esetben nyilvánítja hatálytalannak és rendel, illetve rendelhet helyébe uj árverést, ha valaki a megtartott árverés napjától számított és meg nem hosszabbítható 15 napi határidőben a telekkönyvi hatósághoz intézett hiteles beadványban, a megállapított bánatpénz letétele mellett, az árverési vevő igéretét ennek legalább egy tizedrészével meghaladó uj ajánlatot tesz, egyszersmind az ajánlatot tevő az általa viselendő ujabb árverési költséget és előlegezi. Az utóajánlat folytán megtartott ezen ujabb árverés jogi jellege és hatása pedig abban áll, hogy az épen ugy, mint az 1868 : LIV. t.-cz. által szabályozott második árverés, a végrehajtást szenvedő ellen megtartott ujabb árverést képez, melynek folytán a korábbi első árverés teljesen elveszti joghatályát és az első árverési vevő minden kötelezettsége alul szabadul. Az utóajánlat folytán megtartott árverés az első árverésre megállapított szabályok szerint folytatandó le és ezekhez képest a végrehajtást szenvedő a kielégítendő összeget és járulékait, mint ezt a m. kir. Curia az 1890: XXV. t.-cz. 13. §. alapján hozott II. számú polgári döntvényében is kimondotta, az utóajánlat folytán elrendelt ujabb árverés megkezdéséig ki is fizetheti és a korábbi árverési vevő, mint aki az első árverés folytán reá hárult összes kötelezettségei alul felszabadult, az ujabb árverésen, mint igérő újból részt vehet. E mellett kimondja még a törvény, hogy az utóajánlat folytán megtartott ujabb árverés — amennyiben az előterjesztés folytán meg nem semmisittetik — mindegyik érdekelt félre nézve véglegesen j*ogérvényes és az ellen további utóajánlatnak helye nincs. Az árverési ügynek ezen ujabb szabályozása mellett azonban az a kérdés merül fel, vájjon abban az esetben, ha az első árverés ellen utóajánlat nem adatik be és az végleg jogérvényessé lesz, de az árverési vevő az árverési feltételeknek a kitűzött időben eleget nem tesz, minek folytán a telekkönyvi hatóság a 185. §. alapján, az érdekelt felek bármelyikének kérelmére a késedelmes vevő veszélyére és költségére — tehát tulajdonképen az első árverési vevő és nem a végrehajtást szenvedő ellen — ujabb árverést rendel el, ezen ujabb árverés ellen van-e utóajánlatnak helye vagy sem ? Az utóajánlati intézmény jogtörténeti keletkezési körülményei és jogi természetét megalkotó lényege, továbbá oka és czélja szerint azokat a vagyoni hátrányokat czélozza mellőzni, illetőleg orvosolni, melyek a végrehajtást szenvedett ellenében megtartott első árverésből az abban érdekelt felekre származtak. E czél érdekében az utóajánlat törvény szerint az első árverésnek minden következményeiben való hatálytalanításával jár. Ezzel ellentétben a korábbi árverési vevő ellenében a 185. §. értelmében a vételár megfizetésében való késedelem miatt elrendelt ujabb árverés épen egy jogérvényesen fennálló korábbi árverést feltételez és csak az első árverési vevő késedelmét és mulasztását van hívatva az -összes felek érdekében orvosolni. A késedelmes árverési vevő ezen