Telekkönyv, 1897 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1897 / 4-5. szám - Telekkönyvi iskola. A kérvényről. [8. r.]

113 rendelkezések után, tehát nyilvánvalóan mindkettőre kiterjedőleg, rendelkezik. Ámde a tőrvényhozónak fentebb kifejtett czélzata nem érvényesülhetne s a törvény e tekintetben önmagával jönne összeütközésbe, ha megengedné azt, hogy az utóajánlat összege csekélyebb lehessen annál az ígéretnél, a melyek az előző két (alap- és vissz-) árverésen tett ígéretek között a magasabb. Ha a visszárverésen elért vételár összege magasabb, mintsem az alapárverésen tett igéret, ez esetben a 187. §. világos rendelkezéseinél fogva semmi kétség nem. lehet az iránt, hogy az utóajánlatnak ezt a visszárverésen tett Ígéretet legalább tiz százalékkal meg kell haladnia; csupán arról lehet szó, hogy vájjon akkor, ha a visszárverésen tett igéret az alapárverésen ígért vételárnál csekélyebb, egyedül eme csekélyebb összeg szolgáljon-e vagy sem az utóajánlattevő által teendő magasabb igéret összege kiszámításának alapjául ? Ez a kétség is eloszlik a következők tekintetbe vételével, jelesül: A 185. §. szerint jogában áll az alapárverési vevőnek a visszárverés felfüggesztését követelnie, ha ő a visszárverés foganatosításáig az árverési feltételeknek (az esedékes vételár-részletek lefizetésével) eleget tesz; ha azonban eme feltételeknek nem tesz eleget: jogait elveszti s azonnal feléled az a kötelezettsége, melynél fogva a visszárverésen teendő esetleges csekélyebb igéret összegét az általa tett magasabb igéret összegének erejéig kipótolni tartozik. És ez a fizetési kötelezettség abban az időpontban válik esedékessé, a melyben az ingatlanság a kevese! »bet igérő visszárverési vevőre leüttetett. Az alapárverési késedelmes vevőnek ez a fizetési kötelezettsége meg nem szűnik akkor sem, ha a visszárverés ellen utóajánlat adatik be, mert utóajánlat esetén a telekkönyvi hatóság a IS7. ij. szerint csakis magát az árverést nyilváníthatja hatálytalannak, de e visszárverésnek ez a hatálytalanná nyilvánítása ép oly kevéssé oldhatja fel az alapárverési késedelmes vevőt a különbözet pótlása iránt fennálló fizetési kötelezettsége alól, mint nem oldotta őt fel e kötelezettség alól az sem, hogy már az alapárverés is hasonlóul hatálytalanná lett a visszárverés folytán, mert az alaj •árverési vevőnek a különbözet pótlása iránt fennálló fizetési kötelezettsége nem a visszárverés hatályban maradásától, hanem a visszárverésen tett igéret összegének mennyiségétől van függővé téve; tehát: visszárverésen elért vételár gyanánt nem egyedül azt a csekélyebb öszszeget kell tekinteni, a melyet a visszárverési vevő igért, hanem az ígéreteknek azt az összegét, mely a visszárverési vevő csekélyebb ígéretének és az alapárverési vevő által kipótolandó különbözetnek (18G. §. 2. bekezd.) együttes összegéből áll elő : következéskép : a 187. §-nak az a rendelkezése, hogy az utóajánlattevő „a vevő ígéreténél" ennek egy tizedrészével magasabb ígéretet tartozik tenni, vonatkozik mind a két vevőnek, jelesül a visszárverési vevőnek egész Ígéretére és az alapárverési vevő ígéretének arra a részére: a melynek erejéig emez fizetési kötelezettségben állt s a mely tőle a 180. §. szerint végrehajtás utján is behajtható. Ennélfogva csakis a visszárverésen elért vételár eme két alkatrészének együttes összege képezheti azt a vételári ígéretet, a mely az utóajánlattevő Ígéretének kiszámításánál alapul veendő.