Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 12. szám - Hiteltelekkönyveinkről

318 Megtörténik olykor, hogy kitűnő birót kap a telekkönyv, aki szivvel-lélekkel uj szakmájának él ; ennek folytán abba csakhamar belejön s minden tekintetben teljesen jártassá, hogy ugy mondjam, egészen otthonossá válik. Bizonyos, hogy az ilyen biró nem marad ott sokáig, mert azt onnan csakhamar el- vagy fölebb viszik. Jön helyébe más, — talán közepes erő. Ez is, ha maga is ugy akarja, idővel belejön uj szakmájába s lesz belőle jó telekkönyvi biró. De néhány év elteltével ő is nyughatatlankodni kezd ; mert itt az ideje, hogy előre menjen, - lám, mások már is átugrották. Hosszabb-rövidebb idő elteltével végre is sikerül az előremenetel s a telekkönyvi hatóság ismét uj birót, talán gyöngét, talán kitűnőt, talán közepest kap ; de akik közül mindegyiknek hosszabb vagy rövidebb, de mindenesetre idő kell ahhoz, hogy uj szakmájukba beletanuljanak. A tanpénzt a felek fizetik meg a felebbviteli beadványokra ragasztott bélyegjegyekben. De hány van, aki csakugyan tanul ? ! Yannak még mindig elegen, akik azt tartják, hogy ha az ember jó családból va'ó és van egy kis protekcziója : nem szükséges magát a tanulással valami nagyon emésztenie, hiszen alapos képzettség, tudományos készültség és valódi szakismeret nélkül is mehet ' — amint a példák mutatják — gyorsan előre. De vannak olyanok is elegen, akik komolyan akarnának tanulni, magukat tovább képezni és alapos szakismeretekre szert tenni ; de nem érnek rá ; mert annyira el vannak halmozva munkával, hogy minden idejüket a hivatalnak kell szentelniük, máskép felszaporodik a hátralék. Eestanczia J Ez az a rettenetes szó, melytől remeg csaknem minden biró; mert ez ama lángostor, mellyel minden főnök — akinek szemei előtt első sorban a közszolgálat érdekei lebegnek s ennélfogva minden törekvése arra irányul, hogy az igazságszolgáltatás nemcsak jó, hanem gyors is legyen — alattvalóit űzi, hajtja előre, — az összeroskadásig menő fáradhatlan szorgalomra. Az a biró pedig, aki előlépni s ez által magának és családjának jobb sorsot s magasabb nyugdijat biztositani akar : nem szakit, mert nem szakithat. magának időt a továbbképzésre, szakkönyvek ós szaklapok tüzetes és beható tanulmányozására, annál kevésbé szakmunkák és szakczikkek megírására. Ezért pang nálunk egy évtized óta a jogi irodalom. Es ezért nem kelnek minálunk a szakkönyvek s nem terjednek a szaklapok oly mérvben, aminthogy azt a szakközönség számarányához képest méltán megvárni lehetne. Kevés azoknak a bíráknak száma, akik az önképzésről, a tovább tanulásról vagy a jogirodalmi működésről semmi körülmények között le nem mondanak és inkább kiteszik magukat — az örökös mellőztetésnek. De viszont vannak — bár szintén kevesen — fentkölt gondolkozású, a méltányosság érzetétől áthatott főnökök, akik az önképzést és a jogirodalommal való sikeres foglalkozást érdemül tudják