Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 12. szám - Hiteltelekkönyveinkről

3iy be s az ilyeneket sem tul nem terhelik, sem az előléptetésnél el nem mellőzik ; mert belátják, hogy az a biró, a ki tanul — önmagát tovább képezve, — az a biró, aki a jogirodalommal sikeresen foglalkozik, dolgozzék bár kevesebbet és lassabban, mint a többi, az igazságszolgáltatásnak mégis csak nagyobb hasznára van, mint az a biró, akinek egyedüli érdeme az, hogy sokat és gyorsan dolgozik. A legtöbb biró és főnök azonban nem igy gondolkozik. Ez a nagy többség — kivált a stréber része — mielőbb érdemeket akar szerezni a soron kivül való gyors előmenetelre s mert tudja jól, hogy a legelső, a legfőbb, a legnagyobb érdem — gyorsan és sokat dolgozni és soha hátralékban nem lenni: hivatalban ós otthon, nappal ós éjjel lázas munkában ég, biztatva a reménytől, hogy az. ami másoknak sikerült, talán még egy kis protekczió segítségével neki is fog sikerülni; nem gondolván — balgán arra, hogy ha czélját még idejében el nem éri, ily módon testét-lelkét rohamosan tönkreteszi s jutalma lesz a korai sir vagy tébolyda. A sok és lázas munka a telekkönyvre nézve a második elemi csapás. Hiszen lehetetlen az, hogy annak, aki sokat és lázasan sietve dolgozik, figyelnie mindvégig éber maradjon. Sokat sem a test, sem az elme meg nem bir. Mindkettő elernyed, kimerül. És ekkor bújnak elő az igazságszolgáltatás vigyorgó démonai: az elnézés, az elvétés, a tévedés, a hibázás, az elszámitás, a félreértés ós a sok tollhiba. Sokat és jól, gyorsan ós alaposan dolgozni csak az Lstennek kiválasztott embere, a zseni, képes ; ezek pedig vajmi ritkák. Ép azért nem szabad a lángelmékhez szabnunk a közönséges embereket s ezektől ugyanazt követelnünk nem lehet. Általánosságban véve tehát igaz az, hogy aki nagyon sokat dolgozik : nem alaposan dolgozik. Már pedig az igazságszolgáltatásnak nem az az érdoke, hogy sokat ós rosszul vagy hibásan, hanem az, hogy alaposan és jól dolgozzunk, amit — eltekintve a lángelméktől — csak nyugodt ós higgadt megfontolás, kellő körültekintés, olykor szakkönyvekben vagy szaklapokban való némi búvárkodás mellett érhetünk el, — következésképen az, hogy inkább lassabban ós kevesebbet dolgozzunk. Igen ám, csakhogy akkor meg beleütközünk az igazságszolgáltatásnak ama legfőbb érdekébe, mely szerint annak nem csupán jónak és alaposnak, hanem gyorsnak is kell lennie. Nincs tehát más hátra, mint változtatni a rendszeren. Szaporítani kell az egész vonalon a birák létszámát elannyira, hogy még a közepes tehetségű birónak is maradjon ideje nem csupán a kellő nyugodt megfontolásra, hanem az önképzésre, a búvárkodásra is. IV. A mostani rendszer mellett hiteltelekkönyvi állapotainkon gyökeresen nem segíthet még a birák kellő mérvben való szaporítása sem, ha azok hullámzását meg nem szüntetjük ; inert a bíráknak