Telekkönyv, 1896-1897 (1. évfolyam, 11-12. szám)

1897 / 12. szám - Hiteltelekkönyveinkről

317 A részletekbe most nem megyek. A tan- és vizsgarendet, valamint a tanárok tiszteletdiját az igazságügyminiszter állapítaná meg. Minthogy pedig e tanfolyamra leginkább dijnokok mennének, akiknek legtöbbje annyira szegény, hogy állását 3 hónapra sem hagyhatja el, nemhogy ez idő' alatt magát sajátjából fentarthatná : őket a tanfolyam időtartamára napidijaik megtartásával szabadságolni, utazási költséggel ellátni, sőt a kitűnő eredménynyel vizsgázókat állami ösztöndíjjal megjutalmazni kellem'. II. A telekkönyvi vizsgának ily módon való szabályozásával még nem lenne egyszersmind biztosítva az is, hogy a telekkönyvvezetői pályára jó erőket kapunk. Ehhez három dolog kell. Az ejső az, hogy emeljük ki a telekkönyvvezetői kart a segédszemélyzet közül és helyezzük őt a fogalmazó személyzet közé. Milyen visszás állapot az, mikor a telekkönyvvezetők ós sesjédtelekkönyvvezetők nap-nap után az egósz országban, talán minden telekkönyvi hatóságnál, telekkönyvi és végrehajtási ügyeket — a biró felügyelete alatt (ami a nagy munkahalmaz miatt bizony olykor csak az előadmányi iv aláírásában nyilvánul) és felelősségére — önállóan és állandóan elintéznek, tárgyalnak, szóval fogalmaznak : még sem tartoznak a fogalmazó, hanem csak a segédszemélyzet közé! A második az, hogy őket a fogalmazó személyzet közé fölemelvén, jobb fizetésben részesítsük. A harmadik végre az, hogy jövőre nézve telekkönyvvezetőkké és segédtelekkönyvvezetőkké a telekkönyvi vizsgáról kiállított oklevél mellett is csak oly egyének legyenek kinevezhetők, akik legalább 8 gymnasialis vagy reáliskolát, vag}^ ezekkel egyenrangú szakiskolát jó sikerrel elvégeztek ; ós igy ezen állások elnyerését már magasabb minősítéshez kössük, mint a kezelő személyzetét. III. És most térjünk át a telekkönyvi bírákra. Általában azt tapasztaljuk, hogy a bírósági főnökök — tisztelet a kivételeknek — a telekkönyvhöz osztják be a leggyöngébb erőket. E rendszernek következménye aztán az, hogy a tulajdonképeni elintéző nem a telekkönyvi biró, aki az előadmányt aláírja, hanem a telekkönyvvezető, vagy segédtelekkönyvvezető, aki azt fogalmazza. Ily körülmények között valódi szerencse, ha a telekkönyvvezető vagy segédtelekkönyvvezető értelmes, szakképzett és teljesen megbízható egyén; mert máskülönben olyan végzések és bejegyzések keletkeznek, melyekről nem tudja az ember, hogy nevessen-e vagy boszankodjék ? A gyönge biró és a gyönge telekkönyvvezető (segédtelekkönyvvezető) valóságos elemi csapás a telekkönyvre nézve.