Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

KÜLFÖLDI MAGYAROK 93 heves hazafiság volt ez. Talán nem véletlen, hogy többen azok közül, kik hangos szószólók voltak a harmincas években, ionban önként akartak hadba vonulni Románia ellen. S amikor — ugyancsak 38—39-ben választaniok kellett a francia katonai szolgálat s az esetleges magyar katonáskodás közt, csak kevesen választották az előbbit — s inkább csupán becsületből vagy kenyérféltésből. Ismerek családokat, melyek Magyarországra küldték hadköteles fiaikat, hogy kivonják őket az önkéntes francia hadiszolgálat elől. Ha már katonáskodniok kell — mondták —, hadd szolgáljanak inkább a magyar hadseregben. Viszonyuk a nemzethez ép oly természetes, amilyen természetes az egyén viszonya minden más elemi közösséghez, pl. a családhoz. Teleki Pál értelmezése szerinti magyarok ők, kiket «nem szavak, nem jelszavak, nem jelvények, nem mivoltuknak mesterséges üres definiciói kapcsolnak össze, hanem nemzedékek öntudata, akarata és hagyományai*). A társadalmi összetételük is csak látszólag egyszerű. Nagy részük munkás — mintaszerű szakember, főleg a vasasok — , ám honnan jönnek, hol tették első lépéseiket az élet felé, városban-e, faluban-e? Megint oly kérdés, melyre lehetetlen teljes választ találni. A városok kivetettjei ügyesebbek, vállalkozóbbak, a falvak és kisvárosok elszármazottai viszont gondosabbak, dolgosabbak. Párisban az életformájuk nagyjából egymáshoz idomul: szomorú, szürke, sivár és piszkos külvárosokban laknak, bérkaszárnyák meg zugszállodák áporodott odúiban. Elszigetelten élnek, franciákkal alig érintkeznek, némileg megvetik, némileg tisztelik őket ; «a szürkék nem tudnak dolgozni, de jól tudnak élni» — mondják ; gúnyolják zsugoriságukat, de maguk is buzgón gyűjtik a garast. Helytelenítik a francia kispolgárság túlzott materializmusát, ám lassanként — anélkül, hogy észrevennék — ők is átvesznek egy-egy szokást, hajlamot, felfogást. «Mi már francia módra gondolkodunk, sok mindent megértünk* — mondja hazai viszonyainkról és rokonai balgatag civódásáról beszélgetve egy asszony. Ennek ellenére azonban a munkahelyen és azon kívül is csak egymással érintkeznek ; magyar iparos előszeretettel alkalmaz magyar munkást. S vannak háztömbök és utcák Páris nyugati külvárosaiban, hol alig lakik más nemzetiségű, mint magyar. A világváros belsejébe