Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)
1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet
94 DOBOSSY LÁSZLÓ esztendőkön át nem mennek be, legfeljebb a föld alati, villamoson, egyik kültelekről a másikra utazván, valamely távoli magyar rokonság vagy ismeretség látogatására. Egy színes és igényes cikkben Ajtay Miklós így jellemzi a különéletü párisi magyar telepet : «Különös város ez. Lakódnak nincsenek házaik, csaknem egyetlen ingatlan tulajdona sem az övék. Lakói nem emeltek középületeket, templomaikat kölcsön kapják s gyermekeik vendégek az idegen iskolákban. Ha nemzeti ünnepeik jönnek, nem bontanak az utcákon vidám zászlókat, régen kivívott szabadság emlékét fáklyás menettel nem ünneplik nagy évfordulókon. Utcáikra nem írják fel nemzeti nyelven jelző-tábláikat, rendőreik nem őrködnek az utcasarkokon az élet békés ritmusa felett. Katonákat nem tartanak s nem kormányozzák saját magukat «Ah ezek a helóták, Hellás rabszolganépe. Helóták ezek, nemde?» Nem, ezek nem helóták, ezek Páris magyarjai. Egy város és mégsem az, egy nemzet és mégis csak egyén-foszlányok szétszórt tömege». (Magyar Szó, 1931 október 1.) A francia üzemekben remekül érvényesülnek, főleg a vasmunkások. Ügy látszik, a szakmunkások képzése magas fokon állt Magyarországon. Sokan közülök előmunkások lettek, anélkül, hogy beszélni tudtak volna a hivatalos nyelven. «Átszólogattunk egymásnak a szürkék feje fölött» — mesélik büszkén. Azok is, kik mesterség nélkül, vagy használhatatlan mesterséggel jöttek el hazulról, itt rövidesen új munkakörbe szoktak, beváltak, emelkedtek. Ismerek egy szobafestőt, ki vendéglős volt Tarjánban, tönkrement, kivándorolt ; előbb napszámosként dolgozott, aztán kitanulta a festői szakmát s most szépen viruló vállalat tulajdonosa. A magyar munkás e helytállása nemcsak franciaországi tünet. Kosáry szerint Amerikában is hasonló a helyzet. «A kevert szláv-latin néphullámban amerikai vélemény is az első sorokba, a legjobb elemek közé helyezi a magyart. (I. m. 18. 1.) Zilahy Lajos írja a «kitűnőek iskolájáról*), hogy «a 130 milliós Amerikában alig egy százalék a kivándorolt egymüliónyi magyarság, a tehetségkiválasztás szűrőin keresztül mégis bárom százalékban került be a magyar faj ebbe a legmagasabb iskolába». (Híd, 1942 X. 1.)