Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

92 DOBOSSY LÁSZLÓ azonban most is még — hozzávetőleges becslés szerint — tizenhat-húszezer magyar lakik francia földön. Legzártabb egységben Páris környékén élnek, a Renault-gyár miatt. Amikor eljöttek hazulról, két csoportra különültek : egyfelől azok voltak, kik szűknek érezték hazájukat, másfelől viszont azok, kiket hazájuk tekintett fölöslegeseknek. Tulajdonképpen tehát kétféle emigráció volt : gazdasági és politikai. Ez utóbbi megint két ellentétes irányból indult : Magyarországból, baloldali jelleggel s az utódállamokból nemzeti okok miatt.1 Ezek a különbözőségek külföldön, a közös sorsban, rendszerint letompultak, elsimultak : a franciaországi magyarok többségének politikai fejlődése az európai munkásság ideológiai hányódásával párhuzamos. Itt most nem szándékom az izmusok ádáz harcát felidézni; a mesterséges elméleteken túl a természetes és szerves közösségi keretek érdekelnek elsősorban : nemzet, nemzedék, társadalom. Mihelyt ideológiákat vezetünk be a fogalmak körébe, elvonatkoztatjuk őket a valóságtól, s lényegüktől idegen elemekkel torzítjuk képüket. Hosszú és bonyolult (de nem haszontalan és fölöttébb tanulságos) vizsgálódás lenne szükséges annak megértéséhez és megértetéséhez, hogy e társadalmilag, nemzetileg és nemzedékileg egységes néptöredék hogyan és miért tagozódott világnézeti csoportokra. Nem vállalkozom ilyen elemzésre, mert e tagozódásban — hitem szerint — a világnézetnek volt a legkisebb szerepe, következtetéseim hát mindenkép hamisak lennének. Csupán egy fontos kérdést szeretnék érinteni itten : a harmincas évek lobogó baloldalisága azonos volt-e a magyartalansággal? Bizonnyal nem, hiszen elsősorban az lázította őket, hogy hazájukban még hiányzottak ama szociális javak, melyeknek ők a gyümölcseit élvezték. Sajátos és torzult formájú, de 1 Aki e második kivándorlási réteg egyesületi élete és politikai tagozódása iránt érdeklődik, haszonnal olvashatja Baráth Tibor összefoglaló kísérletét a Párisi Magyar Diákegyesület 1935-i Emlékkönyvében (7—37 1.) valamint Molnár Sándor színes tudósításait a «Magyar sors francia földön.) c. könyvben (Páris, é. n.). Több-kevesebb tanulsággal forgathatók a párisi magyar újságok is, egy különös helyzet különös termékei, nevezetesen: a Párisi Magyarság, a Párisi Hírlap, a Párisi Magyar Figyelő, a Párisi Futár s a komnumsták változatos címek alatt megjelent hetilapja.