Társadalomtudomány, 1944 (24. évfolyam, 1-3. szám)

1944 / 1-3. szám - Külföldi magyarok. Társadalom-lélektani kísérlet

y KÜLFÖLDI MAGYAROK. (Társadalom-lélektani kísérlet.) I. A kérdés, melyet fölvetek, nem régi keletű. A hetvenes évek előtt csak nyugtalan lelkű vagy űzött sorsú emberek keresték életük keretét idegenben. A századvég felé azonban — és azóta is — a gazdasági meg társadalmi bajok egyre több hazánkfiát késztették vándorútra. A föld nem futhatott, futott a föld népe. Általános válság részjelensége volt a magyar menekülés. A túlfűtött európai kohó előbb Amerika felé, majd — a világháború után — Franciaország, sőt Ázsia felé is lökte az önkéntes fölösleget. E fölösleg sokszor a legjobb nemzeti emberanyag volt, vállalkozó szellemű, kezdeményező, bátor. S mivel nálunk a földkérdés az elsődleges baj, az elvándorlók nagyrésze paraszt volt, s nagyrészben magyar. Nem leltek hont hazájukban, más ég alá mentek szerencsét próbálni. Mi lett belőlük évtizedek során ? Milyen a magyar ember illeszkedési és ellenállási ösztöne? Hogyan állja meg helyét a nemzetközi versenyben? Tanulságos vizsgálódás anyaga lehet ez. Első eset történelmünkben, hogy külföldön tömegesen és szinte szerves közösségekben magyarok élnek. A nemzeti lélek sajátos és eddig ismeretlen változata ők. Fejlődésük, szellemi sorsuk és hányódásuk különös tükörben mutatják közösségi énünk rezdüléseit. Hagyománynélküli élet az övék, két haza közt hányódnak, mi ad támaszt szellemüknek? Milyen szálak és hogyan kötik őket az elhagyott honhoz s milyen a viszonyuk új környezetükhöz? Minduntalan e sajátos kétlakiságba ütközünk : a. külföldi magyar lelki képletének ez a legjellemzőbb eleme ; nemzetünket kívülről nézik, de belülről érzik, múltjukat emlékeik szépítik, jelenük bizonytalan, jövőjük méginkábbaz. Két