Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

KÖNYVISMERTETÉSEK 543 lehet szó, hogy a rongálások lehető helyreállítására s az elhurcolt dolgok visszaszállítására kötelezzék őket (244). Ugyancsak fiktív probléma szerinte a nemzetközi jog kikényszerítésének kérdése, amelyet sokan a jog alapkérdésének tekintenek (kényszerelméletek). Ha ez az álláspont helyes volna, nem lenne fontosabb konkrét nemzetközi jogi probléma a nemzetközi hadsereg és rendőrség felállításánál. Azonban nem helyes. Minél tökéletesebben működik a szervezet, annál kisebb jelentősége van a kényszernek. A nemzetközi jog működése szervezési és nem szankcionális probléma (220). A szankciók kérdése csak diktatúrákban, despoták uralma alatt elsőrendű fontosságú ; jól megszervezett demokráciákban alig van jelentősége. Az olasz-abesszín viszály szankciós válsága semmi mást nem bizonyít, mint a nemzetközi jogközösség akkori viszonylagos szervezetlenségét (219—226). S fiktív probléma a gyarmati kérdés is. Egy állam jóléte nem a gyarmatoktól függ. Németország mindig inkább kelet, mint a tengerek felé orientálódott. Sem Bismarck, sem Hitler nem akart gyarmatokat. A nyersanyagkérdés nem politikai, hanem pénzügyi természetű (230). Összekapcsolása a gyarmati kérdéssel, a gazdasági problémák politikaiakká alakítása : tömeglélektani okokkal magyarázható. Ez az egész kérdés márcsak azért sem jelentős, mert a gyarmatok sorsa úgyis az, hogy fokozatosan mandátumokká alakuljanak, majd felszabaduljanak (227—233). Ez annál könynyebb lesz, mert a jövő gazdaságpolitikáját a gazdasági korlátok fokozatos ledöntésének kell jellemeznie. Ez főleg a vámhatárok viszonylagossá tételének követelményét jelenti. Ennek a fejlődésnek már ma is vannak bizonyos előjelei egy gazdasági érdekkörhöz tartozó államok között, ahol a vámtarifák állandóan csökkennek, s esetleg egészen el is tűnnek. Ez a helyzet pl. a Skandináv-államok közt, Svájc és Franciaország környező területrészei közt stb. S ez a fejlődés természetes iránya a leendő Dunakonföderációhoz tartozó államok között is (239). A leszerelés kérdésének a szerző szintén nem tulajdonít túlságosan nagy jelentőséget, ami azzal függ össze, hogy ő — mint láttuk — a hangsúlyt helyesen a szervezetre és nem a szankciókra helyezi. Nem a fegyverkezés mennyiségi korlátozása jelentős szerinte gyakorlatilag, hanem a hadifontosságú anyagok (szén, vas, petróleum stb.) bányászatának" nemzetközi ellenőrzése. Sőt még ez sem fontos ; egyes kulcs-ásványok (magnezit, molybdenum, tungsten, egyes foszfátok stb.) ellenőrzése is teljesen elég volna (240). Mindezeknél nagyobb jelentőségű probléma a területi kérdés 35*