Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

544 KÖNYVISMERTETÉSEK rendezése. Mi történjék Németországgal? Felosztását nem tartaná helyesnek. Ha egyes német területek maguk akarnának elszakadni, ezt nem akadályozná ; de ha együtt akarnak maradni, ezt sem. A cseh és lengyel területek természetesen leválnának. Ausztria szintén ; de ha idővel önként csatlakozni kívánna Németországhoz, ezt nem kellene meggátolni (248). Egyébként a szerző terve szerint egyelőre az egész német birodalom katonai megszállás alatt maradna. A megszállást idővel egy nemzetközi közigazgatás váltaná fel, ami a szerző kedvenc elgondolása szerint a volt békeszerződések két jól sikerült intézményének : a Saar-terület igazgatásának és a mandátum-rendszernek a kombinációja volna. Ez a mandatárius kormányzóság mindaddig fennállana, amíg a német nép a szellemi fejlődésnek olyan fokára jut, hogy képes lesz demokratikus intézmények létrehozására, s így a nemzetközi gyámságra már nem szorul rá. Ez a kérdés ugyanis, mint a történelem legújabb fejleményei mutatják, nem tekinthető a németség kizárólagos belügyének (109—110). Ami az egyéb területi kérdéseket illeti, elv legyen az, hogy a győztesek ne kívánjanak területi nyereséget. A régi határokat tehát vissza kell állítani. Bizonyos módosításokra azonban, főleg Magyarország és Románia, Magyarország és Csehszlovákia, s Olaszország és keleti szomszédai között, szükség lesz. Ezzel kapcsolatban valóságos közvélemény ma már, hogy a dunamenti államok gazdasági összekapcsolására a Dunakonföderáció egy fajtáját kell létrehozni. A keleti és délközépeurópai államok baráti és föderális politikájának kialakulása irányában értékes lépést jelent a görög-jugoszláv (1942 január 15) és lengyel-csehszlovák (1942 január 25) szerződés (244). További súlyos területi problémák várnak megoldásra a Baltikumon, ideértve a három balti állam sorsán kívül az Aaland szigetek, Danzig és a Memel helyzetének szabályozását is ; továbbá a Távolkeleten, ahol Mandzsúria és Kórea helyzete vár szabályozásra. A japán mandátumos területek helyzete is új szabályozást igényel majd. Ehhez kapcsolódva szó lehetne a szerző szerint egy nemzetközi gyarmatbizottság létesítéséről s ezzel a gyarmati politikának új alapokra helyezéséről is (245). Ezeket a kérdéseket nem úgy oldhatja meg az új békekonferencia, hogy minden apró részlet szabályozásába belemegy, hanem úgy, hogy alkot majd egy állandó és hajlékony szerkezetet. Ennek és nem magának a konferenciának a hivatása lesz az, hogy fokozatosan minden nemzetközi problémát szabályozása alá vonjon, a gazdasági ragályok elharapózását megakadályozza, a depresszió-