Társadalomtudomány, 1943 (23. évfolyam, 1-5. szám)

1943 / 4-5. szám - Hort Dezső: Jellem és társadalom. Szociálkarakterológia. Budapest: Pannonia, 1943 [könyvismertetés]

538 KÖNYVISMERTETÉSEK csodálja, milyen összemüködést tud felmutatni a porosz principium az abszolút egyéni vezetővel. Hogy a közakarat ilyen alakulását mennyiben tekintheti, a vezető és a nép akarategyesülésének, azt szerzőnk nem vizsgálja s azt sem, hogy az általa folytonosnak feltételezett akaratalakító kölcsönhatás-folyamat valóban végbemegy-e. Nyilt kérdés marad, hogy a porosz principium végeredményben alkalamasabb-e a nemzeti lét biztosítására, mint a kétségtelenül görbébb pályán haladó, sokat csetlő-botló, sokszor visszatáncoló demokrácia. Tudományos spekuláció nem adhat erre feleletet, erre a történelem hivatott. Szombatfalvy György. H a m b r o, C. J. : How lo win the peace. London. (Hodder and Stoughton Ltd.) 1943. 256 1. A szerző, aki a norvég parlament elnöke volt, egyrészt a mult tapasztalatait gyűjti össze, másrészt igyekszik megrajzolni a jövő várható eredményeit. Hogy nyerhető meg a béke? A szerző szerint csakis a háború befejezése előtt. Minél hosszabbra nyúlik a háború, a béke ügye annál nagyobb veszélybe kerül. Mármint az igazi s nem pusztán formális békéé. Tehát már most elő kell készíteni. Tudnunk kell, hogy a háború megnyerése csak az első lépés; az igazi probléma mégcsak ezután kezdődik (5). Ilyen előkészületeket valóban mindkét oldalon látunk. Angolszász részről — ahol a háború után ismét amerikai izolációs törekvésektől kell tartani — megalkották az Atlanti Kartát, ami a wilsoni elvek továbbfejlesztése kíván lenni. A másik oldalról pedig hivatkoznak Európa «új rendjének* gondolatára, ami lényegileg a római imperializmus igen régi gondolatának felidézése (10—16). A békének tehát van egy már most kialakulóban levő sztratégiája. Hogy ez sikeres lehessen, mindenekelőtt bizonyos alapfogalmakkal kell tisztában lennünk. így főleg azzal, hogy mit értünk béke alatt. A kérdés gyújtópontjában a szabadság fogalma áll. A fasizmus és a rokon ideológiák ebben puszta negatívumot látnak ; ismeretelméletileg agyrémnek, erkölcsileg gyávaságnak minősítik azt a felfogást, amely az élet értelmét a szabadságban s az ezt biztosító békében keresi (pacifizmus). A demokráciák ezzel szemben a puszta negatívumon túl rámutatnak a szabadság aktív, pozitív elemeire. A szabadság nem pusztán lemondás a háborúról, mondják, hanem helyettesítése annak. Nem sztatikusan, hanem dinamikusan kell felfogni, épúgy, mint a béke szerepét. A béke és nem a háború az alkotás igazi korszaka (18—23).